Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása

1930-as évekig: Gyoma lakossága 7806 főről 12.244-re, Endrődé 6847-ről 13.928-ra emelkedett. így Gyoma lakossága másfélszeresére, Endrődé kétszeresére nőtt. A lélekszám fogyott a második világháború éveiben; a két falu egyesülése, 1982 után megint nőtt 1990-ig, majd 2000-től valamennyire megfogyatkozott.

Róza Olga sokatmondó kimutatásokat készített a népességfogyás okairól: a járványokról, a természeti csapásokról. Amikor a XVIII. századhoz képest a népesség megháromszorozódott, kevesebb lett a föld. Gyoma és Endrőd lakói kénytelenek voltak legelőket bérelni. Gyomét bekapcsolták a vasútvonalba; Endrédnek ez nem sikerült. Az endrődiek nehezebben éltek, mint a gyomaiak, a lakosság egy részének, írja Róza Olga, „el kellett hagyni a falut, ha életben akartak maradni".

így következett be a kivándorlás Amerikába. 1904-től 1913-ig Gyoméról 245, Endrődről 888 ember hagyta el az országot. A második világháború alatt deportálták a zsidó lakosokat; a háború után a németeket. A dunántúli németek földjeit elvették, az endrődiek tömegesen a helyükbe települtek; de volt, aki visszaköltözött. Sokan költöztek át Gyomára is. 1982-ben a két település Gyomaendrőd néven egyesült, és városi rangot kapott. 2001. január 1-jén a városban 15.875 ember lakott, 2012. január 1-jén 13.674 ember, vagyis több mint 2000-rel kevesebb. Nincs elég munkahely, írja Róza Olga.

A tanulmány megadja az egész kötet alaphangját: tényeket közöl, tárgyilagosan, röviden, a legkétségbeejtőbb adatokat sem kommentálja; leginkább az angol esszékre emlékeztet. A többi tanulmányt Róza Olga tanítványai írták; a kötet felépítése részben kronológiai, részben tematikus.

XAz élet újrakezdésének lehetősége 1700 és 1750 között Gyomán és Endrődön címmel Rudner Nikoletta veszi fel a szálat a két falu XVIII. századi történetéből, a rombolás, a menekülés idejéből. A török hódoltság alól felszabadult területeken gyér volt a lakosság. Harruckern János György földbirtokos kedvezményeket adott a telepeseknek: vallásszabadságot, malmok és korcsmák használatát, előleget az országos adóra. A jobbágyok azonban jobb adózási feltételeket kerestek; 1723- ban Gyomán 83 család élt, 1725-ben már csak 52 család. 1726-ban két jobbágy Harruckern mellett „örökös jobbágyként" kötelezte el magát. A földbirtokos Endrődre telepítette a szarvasi katolikusokat és a katolikus szlovákokat. Rudner Nikoletta idézi Kollonich Lipót esztergomi érseket: „A forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelídíttessék." Az országban ez a szólás keringett: „német jobbágy pénzes zacskó, tót jobbágy túrós zacskó, magyar jobbágy perlő társ".

1738 és 1740 között dúlt Békés megyében a pestis; Gyomán 485 halott volt, Endrődön 29. A megyében nem élt orvos, csak egy kirurgus, vagyis borbélysebész. Az emberek nem hittek az orvosoknak, inkább az imádsághoz és a népi gyógymódokhoz folyamodtak. A két faluban fontosabb volt az állattenyésztés, mint a növénytermesztés; a pestis éveiben szinte valamennyi állat elhullott. Iparos nem kellett itt a XVIII. század elején; 1728-ban a megye azt írta a kormánynak, posztócsinálókon és csizmadiákon kívül másra nincs szükség. 1744- ben tarthattak a megyében először vásárt. 1735-ben az adóterhek miatt kitört a

30