Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása

tudtak, beálltak kubikosnak, a lányok summásnak, vagy családostul „eltelepültek" az ország más vidékeire. Félig szabad akaratukból, félig kényszerből, mint a svábok házait elfoglaló magyarok a második világháború után. Az Osztrák- Magyar Monarchiából összesen hárommillió-hétszázezer ember vándorolt ki az Egyesült Államokba - írja Tímár Antal a Föld nélkül című kötet „amerikás" magyarokkal foglalkozó fejezetében. Hárommillió-hétszázezer! Egy város lakossága. A történelmi Magyarországból egymillió-négyszázezer ember ment ki külföldre, többségük az Egyesült Államokba, ahol a bányászatban, a kohászatban, a vasútépítésben, a gépgyártásban és más iparágakban nagyon kellett a munkáskéz.

Az 1907-es Békés megyei alispáni jelentés szerint a négyszázkilencvenegy kiadott útlevél közül százhatvan volt az endrődieké. (Utána jönnek lélekszámban az orosháziak hetvenhárommal.)

Később, a század húszas éveiben a tömeges kivándorlás célpontja Kanada lett. Egy 1926-os alispáni levél szerint „...az egész kivándorlási mozgalom kezdeményezőjének Endrőd községet kell tekinteni".

Vajon miért?

Tímár Antal számokkal alaposan illusztrált kimutatása szerint a századfordulóra Endrőd lakosságának mintegy a fele elszegényedett. A főszolgabíró, a főispán, a kormány nem segít a vármegyén; az egyház a Szent Antal-pénztárból ingyenkenyeret oszt a szegényeknek, karácsonykor ruhát, cipőt a szegények gyerekeinek. „A kivándorlók egyedüli célja - írja a belügyminiszternek 1904-ben a főispán -, hogy [...] munkabérük egy részét megtakarítva visszatérjenek, s idehaza maguknak ingatlant (házat, főidet) vegyenek."

Az emigránsok egyike ezt írja: „Itt az olyan embernek mindnek sok pénze van, aki az óhazában szegény napszámos ember vót. Itt nagy részének jobb módja van, mint otthon a legelső gazdának. ”

Nem irigység ez, hanem igazságérzet.

*

Ahhoz, hogy Amerikába eljussanak, a Fiúméban, Brémában, Hamburgban hajóra szállóknak kegyetlen feltételekkel kellett szembenézniük. A zsúfolt hajók, a tengeribetegség, a penészes, romlott étel, a piszkos fedélzet, a bogarak - csupa keserves emlék. A legtöbb magyar az USA északkeleti államaiba igyekezett, New Yorkba, New Jerseybe, Pennsylvaniába. Sokan mentek Cleveland városba, Detroitba, Chicagóba is. „Elunky"-nak gúnyolták őket, jöttmentnek; a név nem független a Hungarian (magyar) nemzetnévtől. Sikátorokban, összetákolt házakban éltek. Néhány évtized múlva aztán lakótelepeket építettek, templomot, iskolát, klubokat, rádióállomást. Én is szerkesztettem magyar nyelvművelő műsorokat egy ilyen rádiónak a hatvanas-hetvenes években, a gyomai születésű dr. Szilágyi Ferenc nyelvtudós előadásai alapján.

Az 1920-as évektől, miután a magyarok kivándorlási célpontja Kanada lett, a telepesek hatalmas farmokon éltek, Saskatchewan és Alberta tartományban. Az indián hangzású Saskatchewant nem lehetett könnyű kimondani. A magyarok nehezen küzdöttek meg az angol nyelvvel. Tímár Antal írja, hogy többször

16