Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Tőzsér Árpád: Racionális homály

bői), akkor abból az életből bizony nem hiányozhat a halál s a szorongás sem. Legalább jelzésszerűen, az életet s a játék felhőtlenségét hitelesítendő.

Egy pillanatig sem kételkedem benne persze, hogy az egyregiszterűség ebben a kötetben a költő részéről szándékolt (kicsit talán afféle Sokal-játék, a tudományosság és áltudományosság póza), első kötetének polifóniája kellőképpen bizonyította annak idején (azaz 2009-ben), hogy mennyire sokhangú is tud lenni, de akkor sem biztos, hogy A másik pikk bubiban jó döntés volt a túlzott homogénség. A kevesebb talán, mint általában, itt is több lett volna.

Főleg akkor, ha mondjuk a létérdekeltség versbéli fontosságával maga a költő is nagyon tisztában van. Még mindig az Ubi leonesből idézek:

Különben úgy képzelem, egy — igazi - írónak, festőnek, szubrettnek stb.

adott esetben habozás nélkül el kell adnia az anyját is

Majd lejjebb így folytatja:

magadból adsz el valamit, ami — honnan máshonnan - rendben van...

S mindez valóban rendben van. De Kőrizs Imre ebben a kötetében mintha túlságosan keveset adna el önmagából!

Többnyire maga helyett is csak a tudását adja.

S talán éppen az egy-regiszterűség érdekében.

(Kalligram, 2016)

132