Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Dobozi Eszter: „a természet zenévé szerveződik”
magyarsággal való közösségvállalását is reprezentálja, ahogyan ennek az összefüggésnek a lehetőségét Pécsi Györgyi is felveti: „ha nem is maga a kisebbségi kérdéskör, de a kisebbségi létezésre adott költői válasz is tematizálódik a versben".18 A Szilágyi Domokos-vers elemzői általában a népzenei/folklorisztikus elemek feltűnésében, valamint a montázstechnikára épülő versszerkezet ellenpontozásos jellegében látják a Bartók-zene és a költemény összefüggését. Orbán Gyöngyi a szonátaformát is belelátja a szöveg szerkezetébe: „/. .Ja téma három tételben történő, variációs kibontása révén kifejlődik a versben egy szonáta-forma is. így a vers egyaránt kapcsolatba lép a (zenei) művészet ősi, primitív és klasszikus, »arisztokratikus« regisztereivel. "19 Ha azonban a zene és irodalom párhuzamait a Bartók-zene olyan mélystruktúráira gondolva keressük, mint amilyenek megismerhetők a Lendvai Ernő által írott Bartók-tanulmányokban, további összefüggéseket is láthatunk. Lendvai Ernő a képzőművészetben a mértani középarányos törvényének, a Leonardo da Vincitől a művészet „arany" szabályának, aranymetszésnek nevezett szerkezeti megoldás zenei megvalósulását fedezi fel Bartók zenéjében. „Bartók legjelentősebb művei formai szempontból nem mások, mint ennek az elvnek tükröződései - gyakran a művek egészétől a legapróbb formasejtekig. "20 Az aranymetszés aránypárjában az egész távolság úgy aránylik a nagyobbik részhez, mint a nagyobb rész a kisebbik részhez. Ezt a törvényszerűséget lelhetjük fel az ókori Cheops-piramistól a Parthenon épületén, valamint a legrégibb görög jelképeken (Pax, Kezdet és vég ábráján) át a reneszánsz számos alkotásáig. Az aranymetszés-irodalom összefüggést lát az aranymetszés aránypárja és az úgynevezett Fibonacci-számsor között. Az 1200-as évek természettudósa és festője a nyulak szaporodását vizsgálva bukkan rá arra a számsorra, amelyben az egymást követő számokat mindig az adott szám és az azt megelőző szám összege adja: 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89... Ezek a számok térnek vissza a természetben is oly sok esetben, így a fenyőtoboz, a napraforgó spirálvonalaiban, sokszor a virágok szirmaiban, ahogyan a levelek kihajtanak a faágon, a Nautilus nevű tengeri lény kagylójában stb. Lendvai Ernő felidézi Agatha Fassett megállapítását, mely szerint „a napraforgó Bartók »legkedvesebb virága« volt, és különös örömet jelentett számára, ha asztalára fenyőtobozokat helyeztek!"21 Hogy Szilágyi Domokost is foglalkoztatta - Bartók révén - az aranymetszés, mi sem bizonyítja jobban, mint az Arany, Bartók és az aranymetszés című tanulmánya.22 Ebből az írásából arra is fény derül, hogy olvasta Lendvai Ernő Bartók költői világa című munkáját az 1971-ben megjelent kiadásban.23 Elgondolkodtatja Lendvai Ernő könyve alapján, hogy az aranymetszésben megvalósuló arány „kizárólag a szerves lét sajátja (ideértendők az ember alkotta művek is)".24 Azonosul a zenetudós gondolatmenetével, így fogalmaz: „/.../ a mű is szerves egész, úgy is mondhatnám, élőlény, amely aláveti magát a szerves világ törvényeinek. "25 Bár azt is megállapítja, hogy mindez „az alkotóban, alkotás közben, nem tudatosul"26, mégis feltételezhetjük, hogy a Bartókról szóló Szilágyi Domokos-vers véglegesnek tekinthető, az 18 I. m.: 79. old. 19 Orbán Gyöngyi: Az irodalmi szöveg mint partitúra, Könyv és Nevelés, 2009/3. 20 Lendvai Ernő: Bartók költői világa, Akkord Zenei Kiadó, 1995, 93. old. 21 Lendvai Ernő: Bartók dramaturgiája, Akkord Zenei Kiadó, 1993, 278. old. 22 Szilágyi Domokos: A költő (régi és új) életei, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008, 354-355. old. 23 I. m.: 354. old. 24 I. m.: 354. old. 25 I. m.: 354. old. 26 I. m.: 354. old. 100
