Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Dobozi Eszter: „a természet zenévé szerveződik”
1972-es Sajtóértekezletben közzétett változatának megformálásában talán szerepet játszott az aranymetszés elve. A műben a Bartóknak tulajdonított, de a költő által is vallott ars poetica szerint az alkotói tevékenység „tudatos, ésszerű varázs", s ez megengedi, hogy a költemény újra kötetbe rendezésével a szöveg megváltoztatásában a művészi tudatosságot lássuk. Ha számba vesszük a mozaikszerű elrendezésben elhelyezkedő versszakokat, valamint a prózaversszerű rész gondolati egységeit, megállapíthatjuk, hogy 34 részre bontható a mű. Ez a szám szerepel a Fibonacci-számsorban is. A 34-et megelőző szám pedig a 21. így felállítható a 34:21 és a 21:13 aránypár. A két arány értéke megközelítőleg azonos: 1,61904; illetve 1,6153. Ez alig haladja meg, illetve közelít ahhoz az állandóhoz, amelyet cp-nek neveznek (1,618). (De számolhatunk így is: 21:34=0,6176; 13:21=0,6190. Ebben az esetben olyan értékeket kapunk, amelyek egyike a Lendvai Ernő által alkalmazott állandóhoz, a 0,618-hoz közelít, a másik pedig 1 ezrelékkel haladja meg a kulcsszámot.) Ennyi pontatlanságot azonban Szilágyi Domokos is megengedett magának, amikor Arany János Toldijának, a Toldi estéjének és A nagyidai cigányok című művének aranymetszéspontját vizsgálta. A költemény 21. egysége, azaz ahol aranymetszésének megjelenését sejthetjük, az ókori görög filozófia őselemeire visszamutató sorral kezdődik: „Tűz-víz-fóld-ég". (Talán nem mellékes körülmény, hogy a levegő helyett az ég szót használva.) Ebben a szakaszban fordul elő a „Basa Pesta" balladára való utalás. Itt fogalmazódik meg a Bartók-gondolatra visszavezethető és a bartóki zene organikus jellegére rámutató sor: „a természet zenévé szerveződik", mely így folytatódik a szakasz két zárósorában: „figyeljetek / a hangjaira". A Bartók-versnek ez a csúcspontján elhelyezkedő gondolata egybevág azzal, ahogyan Lendvai Ernő tanulmánya szerint Bartók fogalmazza meg a maga zeneszerzői szemléletét: „Mi a természet nyomán alkotunk. "27 De azzal is, ahogyan Bartók a művészetét megtermékenyítő népzenéről, a népdalról vélekedik: „A népzene a természet tüneménye... ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok.— idézi Bartókot Lendvai.28 A szakasz gondolatjelig tartó, ugyanazon ritmusképletre épülő része összesen nyolc sor. (A gondolatjel után ugyanis mintha egy másik vers íródnék. Ahol a gondolat sűrűsödik, már másfajta ritmika jut szóhoz.) Az első nyolc sor azonban háromszor ismételve az őselemeket felidéző sort, majd kétszer hozzátoldva a rá rímelő „fű-füst-zöld-kék", harmadszor pedig a „hívó hűség —" sort is, három további egységre bomlik: 2+3+3. Mint mikrokozmosz a makrokozmoszban, itt egy újabb Fibonacci-számsor keletkezik. A természet és a zene összetartozandósága Szilágyi Domokosnak egy másik költeményében is feltűnik, a Hegyek, fák, füvekben, amelyet az 1965-ös A szerelmek tánca című kötetben helyezett el: „ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt, tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet, tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek." Pécsi Györgyi tanulmányából is tudjuk, a Bartók-vers 1964-ben jelenik meg első változatában a Korunkban, majd 1965-ben egy megcsonkított variáns olvasható a Szerelmek tán27 Lendvai Ernő: Bartók költői világa, Akkord Zenei Kiadó, 1995, 95. old., Bartók Béla összegyűjtött írásai, Közreadja Szöllősy András, Budapest, 1966, 757. old. 28 I. m.: 102. old. 101
