Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak

hiányosan összegyűjtött, sajtó alá rendezett publicisztikát követő munkálatok bőségesen egészítik ki Lukác jó érzékű gyűjtését). Annak a gyanúmnak adok hangot, hogy (elsősorban) Krleza műveinek Ady-telítettsége nem csupán horvát irodalmi vagy kontaktológiai szempontból igényli az eddigieknél még alaposabb elemzést, hanem az Ady-értelmezés aspektusából is sok újra jöhetünk rá, ha a rejtett idézetekre, az átírásokra, az allúziókra jobban odafigyelünk, amelyek Krleza korszaklátomásában oly fontos szerephez jutnak. Dolgozatom nem teszi zárójelbe az eddigi kutatásokat, éppen ellenkezőleg: azok jelentőségét kívánja aláhúzni. Hozzátéve azonban, hogy a hatástörténet sosem egyirányú és egyenesvonalú, a visszavonatkoztatások feltárása sokféle tanulságot tartalmazhat, mint ahogy az is, mit, mikor és milyen célból fordítottak a szomszédos országok költői Adytól. S ha néhányan Ady túlságosnak hitt magabiztosságát könyvelték el esetleg, midőn életét és munkásságát millió gyökerűnek gondolta el, a magam részéről ezt a költői képet arra tudnám vonatkoztatni, hogy a különféle irányok felől, nyelvekből, országokból érkező (és talán csak Ady hatástörténetében egy platformra kerülő) „írástudók" (deres) igazolták Ady föltételezését, versei átplántálódtak az ő irodalmukba is. Jó darabig ott is (nem áttételesen) ifjú szívekben élt60, a dolgok természete szerint ott is irodalomtörténetté lett az életmű. Ezt sem volna szabad mellőznünk.

60 Ezt nemcsak a fordítások igazolják, hanem a 8. sz. jegyzetben idézett szlovák-magyar Ady- antológia is.

95