Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak

sülő képviselői önjelölt26 (pravi svarc-gelber Paprika Janci, hogy érzékeltessem a krlezai nyelv összetettségét) szintén Adytól örökölt megnevezés: a Dal a Hazugság-házról képviselő-személyiségeit szólítja meg a magyar költő: „Paprika Jancsik, Pintye Gligorok, Forverc, előre" (s még a becsempészett német köznyelvi alak erőteljes ironikus kicsengése is mintha visszhangzana, nem is szólva a helyesírási honosításról: a német kifejezés magyar, illetőleg horvát írásmódja!). Egyszóval az Ady-esszé nyitott marad a korábbi utalások- kitérések Ady-vonatkozásai irányában, és újra megfogalmazódik a Zastave köteteiben, melyek Ady-telítettségére itt csupán néhány megjegyzésre telt. A későbbiekben még visszatérek, miként olvassa Krleza Adyt, mint ahogy a Kari Kraus-említést is tágabb kontextusban fogom továbbvinni. Ám ideje, hogy Kafkának tömörítve és kihagyásokkal idézett levélrészletére térjek. Nyilván nem szükséges filológusi invenció ahhoz, hogy rájöjjünk, a gyönge fordítások ellenére melyik Ady-vers keltette föl leginkább Kafka érdeklődését. Olyannyira, hogy önpozícionálásába beleszőtte, a szó szerinti idézettel nyilvánvalóvá tette egy általa azonosnak, de legalábbis erősen hasonlónak érzett (személyes) önazonosítás kétségeit. S ez természetesen a Kafka—Ady kapcsolatot fontosabbá teszi annál, hogy pusztán udvariassági formának könyveljük el. (Thomas Mann több esetben legföljebb efféle gesztussal jelezte azt, hogy tudomásul vett bizonyos magyar irodalmi jelenségeket, így Adyt, ezek súlya azonban jelentéktelennek minősíthető.) Először arra utalnék, hogy egy fiatal orvos, Klopstock Róbert meg akarta osztani Ady- élményét Kafkával, kinek költői jelentőségét már egészen korán felismerni látszott. Kedves poétáját feltehetőleg azért kívánta egy Kafka által tudott nyelven prezentálni, mert elképzelhetőnek hitte, hogy Kafka valamiképpen rezonál az Ady-költészetre. Ez megtörtént, még az is lehetséges (sőt valószínű), hogy Kafka mást emelt ki a maga számára az Ady-versek közül, mint amely Klopstock számára volt fontos. A találgatásnak itt kell véget vetni, mivel Klopstock az 1930-as éveiben ugyan Budapesten Hatvány ék szőkébb körében, például József Attila előtt beszél Kafkáról (minthogy fordítója is volt)27, ám erre semmiféle bizonyíték egyelőre nem bukkant föl, s talán sosem fog felbukkanni. Mikor Klopstock neve és személye ismét az érdeklődés tárgya lett, az Egyesült Államokba látogató magyar érdeklődőnek nem sikerült találkoznia az orvosi karriert befutó és az irodalommal nyilván már csak olvasóként találkozó Klopstockkal. Ami bizonyos, hogy Klopstock magyar irodalmi anyagokat eljuttatott Kafkához, a Franyó Zoltán fordította Ady-köteten28 kívül Karinthy-írást (vagy -írásokat). Annyit még kiegészítésül, hogy Kafka egy naplójegyzetében visszatér az Ady-vers tematikájára, ezúttal Ady nevének említése nélkül, mint akit az egyedüllétbe zártságnak és az onnan megkísérelt kitörés reménytelenségének tematikája mélyen foglalkoztat(ott), éppen csak megemlítve, hogy mind Josef K., mind K. önmagára hagyatkozva (sem rokona, sem boldog őse), kénytelen a nem ismert Renddel, a Törvénnyel (olykor a Törvény kapujában állva-vesztegelve) keresni a helyét egy idegen, idegenné lett, félelmetessé növő környezetben. Ez a magára hagyatottság a személyiségtörténet egyik végpontján keletkezik, míg a másikon ott magasodik a romantika vagy a romantikus örökség én-hipertrófiában megjelölhető szubjek26 Zastave III, 18., Zászlók II, 382.

27 József Attila Kafka-olvasásáról emlékezések alapján vö. Rába György: Kunyhó és kastély (József Attila és Franz Kafka). = uő: Csönd herceg és a nikkel szamovár. Szépirodalmi, Bp., 1986, 227-243.

28 A német Ady-fordításokról Rácz Christine: A fordítások tartozásai. A német Ady-fordítások (recep- ció)történetéhez. = Tanulmányok Ady Endréről, szerk. Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár- Szabó Zoltán, Menyhért Anna. Anonymus, Bp., 1999, 197-203. Franyó kötete megelőzte Neubauer Pál fordításainak kiadását, a fordítások közül csak néhány jelent meg elszórtan, a gépiratos kötet a II. világháború alatt elveszett. A családi emlékezések szerint Neubauer Stefan Zweiggel is levelezett a megjelentetés ügyében.

82