Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak

képzelhető el közvetlenebb kapcsolat. Más kérdés, hogy ezen a téren is akad feltárniva- ló. Az Adyról írt rövidebb-hosszabb tanulmányok regisztrálása is jórészt megtörtént, a kötetekben megjelentetett Krleza-esszék rövidebb utalásai is ismertek, Lukác kötetben jelentette meg magyar irodalmi tanulmányait (ő egyébként Ady és a dekadencia témakörében doktorált).10 A filológiai kutatás tekintetében további felmérést igényel a nem jelzett utalások (a Krleza-életmű ugyancsak bővelkedik ezekben) feltárása, mely legalább annyira árulkodik (mondjuk így!) az Ady-élmény mélységéről, mint a reagálás a magyar jakobinus-dalra.11 Még tanulságosabb lehet az olyan költészettörténeti pillanatok tetten érése, amelyek egymástól függetlenül Veljko Petrovicnál és Miroslav Krlezánál pontosan jelzik egy képzetté váló Ady-olvasás átható voltát. Mint említettem, az első szerb fordítás a teljesen kétnyelvű szerb költőtől, Veljko Petrovictól való 1906-ból. O ellenben a Paul Verlaine álmát a francia poéta verseként ültette át szerbre, meg sem fordult a fejében, hogy a vers Adynak meglehetősen merész átköltése: elhitte Adynak, hogy Verlaine ilyen (századfordulós modorú) költő; másképpen fogalmazva: Ady megfogalmazásából egy „hiteles" Verlaine-szólam hangzik föl, ilyen módon a szerb költészetnek modernizálása, verlaine-izálása az Ady-szöveg átültetésével megvalósítható. Krleza azonban pontosan jelölte, mely Verlaine-vers szolgált a Paul Verlaine álma mintájául, megnevezi a bevezető jelzős szerkezetet. Fordítását szemügyre véve kétségtelenné válik, hogy kiváló franciatudása ellenére az Ady-versből dolgozott.12 Mármost fölvethető egyrészt, hogy Krleza összelátta-e Verlaine-t Adyval (több helyen lehetünk annak tanúi, hogy Adyt Verlaine, és általában a szimbolista francia líra közegében látja, illetőleg annak a Rilkének közelében, akit szintén szoros szálak fűztek a XIX. század második felének francia lírájához, mindenekelőtt Baudelaire-hez és Verlaine-hez, akiket Ady is átköltött)13, másrészt ennél talán összetettebb, és a kelet-közép-európai modernségre vonatkoztatható fejleményként kezelhetjük Krlezának ezt a (és Ady vonatkozásában sok más, a szlovák befogadástörténettel tipológiai analógiában látható) megnyilatkozását. Itt kissé rövidre zárva arról lehetne elmélkedni, miszerint Krleza modernségértelmezésében az a személyiségfelfogás is kaphat szerepet (nem mindig főszerepet, hanem egy bizonyos életszakaszban jellemzőként elfogadott alakot), amely az Ady által közvetített Verlaine-versből tűnik ki: olyan személyiség, akinek világát a verlaine-i „indecis", elmosódottság, bizonytalanság jellemzi; s noha az igény Verlaine L'art poétique-)ére vezethető vissza, a szóban forgó versről szólva, az Ady-átköltés ezt felerősíti, inkább, mint maga Verlaine. S ha Ady (és ebben talán nem tökéletes francia nyelvtudása segítette) a verlaine-i, baudelaire-i költői világot a maga számára látomásosnak, másképp fogalmazva, kevésbé körvonalazottnak érzékelte, ennek mindenekelőtt első köteteiben az említett átköltésekhez hasonlóan adott hangot. Talán

10 Emil Boleslav Lukác: A nagy üzenetváltás, vál., előszó Csanda Sándor, ford. Mayer Judit. Madách, Bratislava, 1973.

11 Fried István: Überlegungen zu M. Krlezas Bezügen zur ungarischen Literatur. Studia Slavica Hung. 2012, 429-439, uő: Miroslav Krlezas Mehrsprachigkeit, uo, 2016, 131-144.

12 Egy 1917. februári naplójegyzet árulkodik erről. Csakhogy Krleza a lejegyzést követő években- évtizedekben még „dolgozott" naplóin, így a fordítás datálása kétséges. Miroslav Krleza válogatott művei. Versek, emlékiratok, vál. Csuka Zoltán, Ács Károly, Juhász Géza, ford. Ács Károly, Csuka Zoltán. Európa, Bp., 1965, 406., uő: Dnevnik 1914—1917. Davni dani 1, priredio za stampu Andelko Molinar. Nisro «Oslobodenje», Sarajevo 1981,131-132.

13 Idekapcsolható, hogy Rilkét egy interjú szerint foglalkoztatta Ady lírája, noha a gyenge fordítások riasztották. Vezér Erzsébet: Ady Endre élete és pályája. Seneca, Bp., 1997, 222.

79