Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak

Méghozzá az idői koordinátákat 1906-tól (mikor is az első szerb Ady-fordítás elkészült)4 a XX. század hatvanas-hetvenes éveiig megrajzolva. Immár megnevezve a terjedelmesebb idézetek szerzőit: Miroslav Krleza, Franz Kafka, Rudo Uhlár. Kissé távolabbra lépve az eddig elmondottaktól: Ady és a szomszéd népek irodalma témakör igazán nem nevezhető a kutatások elhanyagolt területének. S ha könyvtárnyi szakirodalommal még nem rendelkezünk is, horvátul, németül és szlovákul horvát, német (osztrák) és szlovák költők, kritikusok, irodalomtörténészek, a fordítások (magyar) elemzői többnyire regisztrálták az adatokat, nélkülözhetetlen filológiai munkát végezve földerítették az Ady-versek útját az általam említett irodalmakban, megvalósították azt a célkitűzést, (részint) felderítették, miféle Ady-kép alakult ki a szomszédos irodalmakban Adyról.5 Egyhelyütt azonban már Sziklay László6 figyelmeztetett arra, hogy szükséges volna egy oly összehasonlító elemzés, amely az Ady-fordítások/kapcsolatok viszonylatában a történések interferenciáit mutatná föl (hiszen futólagos rápillantásra más Ady-kép bontakozik ki például a Danilo Kis átültette Ady-kötetből, melyhez az előszót Sinkó Ervin7 írta, mint Emil Boleslav Lukác vagy Ján Smrek válogatásaiból8, nem is szólva Todor Manojlovic személyes érintkezésekkel alátámasztott Ady-felfogásáról, netán Valentin Beniak, Enver Colakovic, Milos Crnjanski Ady-tolmácsolásáról, megjegyzem, a horvát, a szerb, a szlovák irodalom jeleseit emlegettem). Sziklay László tanulmánya az első lépést megtette, jóllehet a kor „retoriká"-jának és komparatisztikájának megfelelően talán a szükségesnél nagyobb hangsúlyt vetett a nemzetiségi kérdésben bizonyára mindenkinél világosabban látó és mindenkinél merészebben megnyilatkozó költőre (a magyar jakobinus-dal kortársi fogadtatása aligha tagadható jelentőséggel bír, utóbb A Duna vallomása a befogadás korántsem másik, mindenesetre kevésbé szónokias irányát jelezte)9, és viszonylag kevesebb figyelemmel kísérte: mennyiben segítette, segítette-e a szomszéd irodalmakban a modernség áttörését, olyan tematika és versnyelv meghonosítását, amely a leginkább Ady első köteteiben volt kitapintható. S amennyiben egy szűkebb értelmezésű hatástörténet alapján nyilatkozunk, akkor mindenekelőtt Ady első kötetei iránt támadt érdeklődést konstatálhatjuk, kevesebben voltak, akik a „kései" köteteket ugyanolyan izgalommal olvasták (Manojlovic és Krleza feltétlenül), mint az első négyet. Ám ezzel együtt elmondható, hogy még a filológiai feltárás sem hiánytalan, jóllehet az erre vonatkozó kezdeményezések már az 1930-as esztendőkben megindultak. S itt nem pusztán az mutatkozott problematikusnak, hogy túltengett a kapcsolattörténeti szempont; ez bizonyos fokig természetes, hiszen a fordításoknál nemigen

4 Bori Imre: Ady Endre a szerbhorvát irodalomban. Uő: Tanulmányok a magyar-délszláv irodalmi kapcsolatokról. Forum, Újvidék, 1972, 113-129. A fordítás jórészt egyidős Petrovicnak Ady-áthallású Srpske zemlja című versével.

5 Bori: i. m., Lőkös István: Déli szláv—magyar szellemi kapcsolatok. Tanulmányok. Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc, 1977, uő: A Kaptoltól a Ludovikáig. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997. Hogy Ady mily lényeges előzménye Krleza balladaköltészetének, arra a lengyel Krleza-kutató, Jan Wierzbicki figyelmeztetett monográfiájában. Idézi: Josip Vonóira: Korijeni Krlezina Kerempuha. Naprijed, Zagreb, 1991, 124-125.

6 Sziklay László: Ady és a szomszédaink. It 1977, 787-812.

7 Endre Ady: Kkrv i zlato, preveo s madarskog Danilo Kis, ureüivacki odbor: Károly Ács, Imre Bori, Aleksandar Tisma. Forum, Novi Sad, 1961. Kétnyelvű írás.

8 Endre Ady: V mladych srdciach zijem. Ifjú szívekben élek, ford. Emil Boleslav Lukác, Ján Smrek. Tátrán, Bratislava, 1978.

9 Miroslav Krleza idézett regényét, E. B. Lukác Ady-felfogását jórészt ez a vers határozta meg. Érdekes módon Király Istvánnak e versről nincs mondanivalója, lábjegyzetben, felsorolásban említi, s a „magyarság fátumát" hangsúlyozza. A vers szlovák utóélete cáfolja Király kijelentését, inkább dunatáji „fátum"-ról szólhatnánk. Ady Endre, Magvető, Bp., 1970, I, 194., 195., 341.

78