Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak

Fried István

Ady Endre és a szomszédos irodalmak

(Visszahat-e a hatástörténeti folyamat?)

„A magyar hazafiak is e körül a mi átkozott Dunánk körül nyűglődnek, Anna elolvasta neki Ady egyik variációját a Dunáról, érdekes elégiáját erről a folyóról, a »vén ravasz rókáról«."1

„Sok köszönet. Lassanként itt és ott kis segítséggel az ember kiássa a magyar sötétségből (Dunkel) ezt a nagy embert, kétségtelenül bizonyos nagyobb számú hamis elképzelések és hamis analógiák járulnak hozzá. (...) Sok mindent nem értek, de az Egészhez közöm van, mint mindig ilyen esetben, boldogabbá tesz, hogy ott volt és van, és ezért valahogyan rokona lettem - senkivel nem rokon [mit niemandem verwandt] - tehát ebben is rokon."2

„Bizonyos, hogy a szlovák költők, a kezdők majd mindegyike megtalálta benne, amit tudat alatt keresett... megtalálta azt felnagyítva, nagyszerűen, művészi formában. Az egyik a forradalmárt lelte meg, aki a hagyomány ellen harcol és küzd az új életért, művészetért, versért (]. Ponican), a másik a világfájdalmas, beteg, dekadens költészet példaképének tartotta őt (Lukác), a harmadik, a negyedik megtalálta benne vágyait, nemzeti és szociális eszméit, tökéletesen megformálva és kifejezve (Borin, Zarnov), némelyeket művészi képeivel, stílusával ejtett meg (Krcméry, Gáspár)."3

Három irodalomból vettem példáimat, három, egymástól teljesen különböző, tudomásom szerint sosem érintkező szerző különféle műfajaiból szemelgettem, regényből, levélből és értekezésből, egymástól országhatárokkal és stíluselképzeléseikkel elkülönülő területekről; a megidézettek egyetlen, az e dolgozat számára oly lényeges ponton egyetértettek: Ady Endre költészete (egyeseket élettörténete, személyisége, másokat nemzetpolitikai kérdésekben kinyilvánított felfogása) nem hagyott közömbösen, éppen ellenkezőleg: állásfoglalásra késztetett; hol egy világlátás, hol egy önértelmezés, önpozicionálás, hol egy létesülő nemzeti irodalom nyelvi-esztétikai rendszerén töprengő értelmezés árulkodó gesztusaival tanúsították Ady Endre lírájának megkerülhetetlenségét, nem pusztán egy regionális irodalmi együttes alakulástörténetének, hanem jelentékeny hangsúllyal az önértelmező költőszemélyiségek hatástörténetileg értékelendő viszonyát tekintve.

1 Miroslav Krleza: Zászlók, ford. Csuka Zoltán. Európa, Bp., 1965, I, 578., uő: Zastave, priredio za stampu Andelko Molinar. Zora, Zagreb, 242.

2 Idézi István Fried: Alles Ganze ist zerfallen. Endre Ady und Franz Kafka. = Die österreichische Literatur. Ihr Profil der Jahrhundertwende bis zur Gegenwart (1880-1980), hg. Herbert Zeman, Akademische Druck- u. Verlagsanstalt, Graz-Austria, 1989, 390. Az adatfeltárásban úttörő: Basch Lóránt: Franz Kafka Adyról és Karinthyról. Nagyvilág 1961,1579-1580.

3 Idézi Csukás István: Ady Endre a szlovák irodalomban. Akadémiai, Bp., 1961,19-20.

77