Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - „Amikor kiállok a pódiumra, műtárgy vagyok”

idecsatolom, vagy odacsatolom. Persze vannak új motívumok is, de meg van szerkesztve, és bizonyos értelemben magyarázva is. A bestiárium is ilyen volt.- A Fűketrec 2004-ből.- Valami kulcsot azért adok most már a tematikus versekhez, mert nem árt. Nem magyarázatot, hanem kulcsot. Talán olyan mondanivalót, ami egyszerű szavakkal van elmondva, nem éppen költői szinten, de azt hiszem, itt is fontos, hogy ideírtam magamnak ezt: Hiszem, hogy a víz életünk sok eseményét, érzelmeinket emlékként megőrzi, és magában hordozza. A hó, a jégkristály is elraktározza érzéseinket, gondolatainkat, tetteinket. A plazma viszont nemcsak megőrzi, de felnagyítja, és erőteljesebben tárja fel szenvedélyeinket, vágyainkat, álmainkat, miként a költészet maga. Ez persze eléggé önkényes megfogalmazása a halmazállapotoknak, de óriási költői szabadságot nyújt.

Engem nagyon foglalkoztatott, amikor egyszer azt olvastam, hogy a víz emlékezik. De jó ez! Nekem ez egy költői téma, „a víz emlékezete". És ha az ember ebbe bele tudja sűríteni az érzéseit, a mondanivalóját, a múltját, a vágyait, szerintem az óriási kihívás a költő számára. Az élményt, az érzést belesűríteni egy csepp vízbe, a víz hullámzásába, a felhőbe, hóba, jégbe. Vagy a plazmába. A plazma nem is igazán volt költői téma. Mert olyan csúnya ez a szó, kár, hogy nem találtunk rá egy szebbet. De hogyha az északi fényre gondolunk, vagy a villámra, a vérre, máris szebbnek tűnik, hiszen az is plazma, és még sok más. Van például a plazmatévé.- Vagy a szerbiai keksz.- (Nevet.) Engem nagyon érdekel a fizika, a technika. Ezeket én nézem meg olvasom. Annyi titok van. Éppen úgy, mint ezekben a qr-kódokban. Jó, utóbbi emberi találmány. De a természet a legnagyobb csoda.-A vadhúsként burjánzó test mezítelensége, a szeplőtlenség buja szentsége, az élvezet végtelensége is idetartozik?- A test, azt hiszem, az emberiség számára még mindig nagyon nagy titok. Maga a test, az anatómia. Meg ami nem kimutatható: a csakrák, a esi. Vagy az akupunktúra: az is nagyon nagy titok az európai ember számára. Hogy a testiségről beszéljünk, a Vadhús a következő kötetemnek a címe lenne. Nem is tudom, nem igazán beszéltünk a prózámról, a regényemről, aminek Élhetek az arcodon? a címe. Számomra sokkal nehezebb leírni egy egyszerű mondatot, hogy „Jó napot!", mint egy verset. Nem mintha könnyen írnék verset. Nagyon nehezen írok verset. De prózát még nehezebben.

Viszont ez a rengeteg dokumentum, amikor engem, úgymond, rákényszerítettek ezek a kurátorok, művészettörténészek, hogy kutassak elő dolgokat, akkor ezek annyi érzést, annyi emléket váltottak ki belőlem. így, ahogy most elmesélem a történeteket velem kapcsolatban meg a tárgyakkal kapcsolatban, úgy éreztem, hogy ezeket én le is írhatnám egy ilyen fura, nem regénynek, hanem multimediális könyvnek. Persze, ha DVD-mellékletet lehetett volna, meg hangzóanyagot... Mert ilyen műfajban gondolkodtam. Ilyen műfaj nincs, mondták. Kiderült, hogy amikor ezt én megcsináltam, és megjelent a könyvem, Umberto Eco is csinált egy képeskönyvet. Hát akkor most mi van? (Nevet.) Mégiscsak létezik.

Ez egy regényes élettörténet lenne. A dokumentumok, azok kőkemény dokumentumok, és nagyon sok igazi esemény is benne van. De hát a sztori, mert azért van története, meg szereplők is vannak, egy fikciós költői mű szerintem. Na de amikor befejeztem, akkor éreztem igazán, hogy dehogy fejeztem én be. Hát most kell csak folytatni. Ezután folytattam, foly tatgatom már évek óta, ugyanis a sok más jellegű tevékenység többször kizökken73