Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - „Amikor kiállok a pódiumra, műtárgy vagyok”
- Szkárosi Endre és Só'rés Zsolt, hogy visszakanyarodjunk a Spiritus Noisterhez.- Igen. Ezek magyarországi nevek. A magyarországi kapcsolataim, ahogy említettük, '68-ban kezdődtek, mikor átjöttem ebben a hírhedt Ufó party nevű happeningben részt venni, amely valójában a Szentjóby és az én találkozásomról szólt. De ott voltak más jelentős magyarországi művészek is, Erdély Miklós és mások.- Az új magyar avantgárd színe-java. Meg nyilván a besúgók hada és a rendőrség más szolgálattevői.- Azóta is jártam Magyarországra, és kapcsolataim voltak nagyon jelentős költőkkel. A Balaskó Jenő volt nagyon avantgárd, Hajas Tibor és sokan mások. így a nyolcvanas években Szkárosi Endrével is, Szilágyi Ákossal. Ők hívtak meg, Magyarországon velük együtt léptem fel. A Polyphonixban is így volt: külön-külön felléptünk, de egy fesztivál keretében. Szkárosi Endre valamilyen zenei csoportban volt.- Emlékezetem szerint a Konnektor Rt. nevű formációjával lépett fel.- És akkor felmerült, hogy dolgozzunk együtt, csináljunk egy csoportot, és azután ebbe én is bekapcsolódnék. így is történt. A csoport létszáma váltakozó volt, úgy, ahogy a Bosch + Boschban is, de a koncepció maradt. Tehát mi ketten voltunk, akik a szöveggel jöttünk meg a hangunkkal. Ezek ilyen zenei performanszok voltak. Kiadtunk hangkazettát, hanglemezt, és sokat dolgozunk élőben a mai napig is. Össze szoktunk állni, és csinálunk valamit. Amikor egy csoportban vagyunk, akkor közösen kitaláljuk a szellemiségét, a témáját, és abban mindenkinek, ahogy egy dzsesszzenekarban, megvan a maga szólója, az egyénisége, és akkor a többi kicsit hátrébb megy, elhalkul vagy háttérbe vonul, de utána visszatér. Tehát ez a fajta együttműködés ezért van.- Váltsunk ismét, és térjünk át a vízzel összefüggő materialitásra. A képzelt és valódi alakot öltő tenger tapasztalatára, mely nálad a nyelvszimuláció, a testszimuláció, az énszimuláció terrénumául szolgál, érzelmi azonosulásnak vagy erotologikus eruditivitásnak tekinthető kiindulópontként szerepel. Művészi törekvéseidből mindez az 1960-as évek első fele óta egyértelműen kitűnik, amit a 2011- ben kiadott Belső vízözön és az ez évben publikált A víz emlékezete című köteteid aktualizálnak, nyomatékosítanak termékeny újragondolással, továbbvitellel.- Azt mondtad el, amit erről el lehet mondani. Hogy ugyanazok a motívumok vonulnak nálam. Csak fejlődnek, vagy továbbírom őket. Van néhány ilyen alapvető témám. Az egyik a tenger. Hiszen mindnyájunkban ott van valahol a tenger utáni nosztalgia, a vágy. Akár képzeletben, akár a valóságban, de mi nagyon tengeri lények vagyunk itt, a Pannon-tengerben. Nálam ez nem csupán azt jelenti, hogy a tenger és a víz, hanem nekem a folyékonyság, az átalakulás, a folytonosság. Tehát az, hogy állandóan mozgásban van, de mégis áll időnként, vagy vannak vizek, amelyek állnak, és vannak, amelyek folynak. És a víznek a változékonysága. Nemcsak a víz formájában, hogy elmegy a föld alá, aztán kijön, aztán felspriccel, hanem a halmazállapotai is érdekelnek.- Tenger formájú összegződés, ugyanakkor a kutaknak, a búvópatakoknak, a föld alatt folydogáló vagy egybegyűlő vizeknek a teljessége.- A kút egyúttal lehet számomra a Föld köldöke is. Szóval nagyon sok dolog jut eszembe, amikor úgy rágondolok, illetve nem is gondolok rá, hanem magától megvilágosodik valami. Az van, hogy én megszervezem ezeknek a témáknak a helyzetét. Összegyűjtöm, hogy most erre a témára koncentrálok, vagy inkább arra. Erre a halmazállapotra, vagy arra. Már azelőtt is írtam én szórványosan ilyen verseket, ezért nem lehet azt mondani, hogy minden verseskötetem új. Csak tematizálva van. Amikor régebben írtam erről a témáról, akkor megjelent valahol, de mivel mindig több motívum esik egybe, akkor vagy 72
