Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - „Amikor kiállok a pódiumra, műtárgy vagyok”
O nagyon kíváncsi és érdeklődő természetű volt. Inspirálták az én munkatársaim és barátaim, akik ebben a multimediális műfajban tevékenykedtek. Ő is egy olyan érdeklődő ember volt, aki nyitott volt az újdonságok iránt. Az újdonságot általam kapta meg, illetve általam került az ilyen fiatalok, művészek, alkotók közelébe. Abban az időben Jugoszláviában minden évben Abbáziában, Opatijában volt a komolyzenei fesztivál, ami az új művek bemutatásának a helyszíne volt valójában, valamint kétévente volt a nemzetközi Zágrábi Zenei Biennálé. Király Ernő ezekben mint zeneszerző részt vett, elhozott engem is ebbe a műfajba, úgyhogy használta a hangomat, a verseimet, az előadásaimat, tehát az egész zenei performansz műfajt bevittem az ő zenéjébe. '70-ben az ACEZANTEZ zágrábi zenei avantgárd csoport, akinek Dubravko Detoni zeneszerző volt a vezetője, látott engem, és meghívott, hogy legyek az ő csoportjuknak a vokális szólistája, és egyúttal performere. Ez a közreműködés eltartott jó néhány évig. Tehát dolgoztam zeneszerzőkkel is. Például Belgrádban Dusán Radic zeneszerzővel, azt hiszem, hogy '80-ban vagy '82-ben, ennek utána kell nézni, hogy mikor, mert ott, Belgrádban volt a BEMUS, a Beogradske Muzicke Svecanosti, és a megnyitón az ő hatalmas, nagyszabású művét mutattuk be. Azért mondom, hogy hatalmas, mert több zenekart sorakoztatott fel, és az volt a címe, hogy Hommage Fluxus. Tehát egy fluxuskoncertet adtunk elő, amelyben én Kurt Schwittersnek az Ursonate, azaz Osszonáta című verséből, egy részletéből csináltam zenei performanszot vokális szólistaként. Rendes zenekarral próbáltunk. Az én részem teljesen szabad volt, magam komponáltam meg. Csak vigyáznom kellett, mikor lépek be. Hogy beilleszkedjek, hogy mettől meddig tart az én részem. Ez a hetvenes, nyolcvanas években teljesen jól működött. Jól együtt tudtam működni a zeneszerzőkkel. Ez nem jelenti azt, hogy én énekes vagyok, de azért sokan azt hitték, főleg Opatijában, hogy zeneakadémiát végeztem, merthogy olyan technikát dolgoztam ki, hogy elég nagy volt a hangregiszterem. De hát, a zenei tanulmányokra sajnos nem futotta az életemből.- Az új magyar avantgárdból Szentjóby Tamás neve elhangzott már. Fűzzük mellé Molnár Gergelyét.- Molnár Gergely szimbólum volt számomra, még ha nem volt közöttünk szoros baráti és művészi kapcsolat, ellentétben Szentjóby Tamással, akihez erős baráti és művészi szálak fűztek. Az tiszta véletlen, hogy őt választottam verscím alá, vagy inspirációként.-Az egyik álnevét (Gregor Davidov) idéző ajánlással éppen ilyen a Gyere velem a mitológiába.- Ugyanis Molnár Gergely egy punkzenészszerűség volt.- Az első magyar punkzenekarnak, a Spionsnak a létrehozója.- Számomra jelképe volt azoknak a fiataloknak, akik ilyen radikálisan mutatkoztak meg, ilyen radikális zenében, és ki akartak vándorolni. O is kivándorolt.- Hogyne. Olyannyira, hogy a Sex Pistols menedzserével, Malcolm McLarennel dolgoztak Franciaországban.- Te ilyeneket tudsz?- (Nevet.)- Azért mondom, nekem ő jelkép volt. Mert valóban ő egy mitologikus alak volt Magyarországon. Mondom, szimbólumként tekintettem rá. Míg a másokhoz írt verseimnél valóban köze is volt az adott személyhez. Igaz, őhozzá is köze van, hiszen egy kornak, egy dackorszaknak, amiben én is voltam, csak én korábban dacoltam. Tehát akkor érkezett Magyarországra az az avantgárd, ami persze akkor is tiltott volt. De neki akkor jött el az a 70
