Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
már bármi is foglalkoztatja, ami az emberek életéből az általánosság szintjére emelkedik. Mindennek ellenére a körülményei mellett a vállalásai és a döntései is benne lettek volna abban a könyvben, amelyiken akkor gondolkodott, mondja. Ha hosszan ír magáról valaki, felsejlik annak a veszélye, hogy az írása magánérdekűvé válik, mondja ennek kapcsán. 23. Az emberek életére hatnak a körülményeik, mondom, ma már nem lehet úgy gondolkodni, ahogyan valaki, mondjuk, a tizenkettedik században gondolkodott, életünk körülményei ezt nem engedik, amivel nem azt mondom, hogy gondolkodásunk úgymond fejlettebb, mint egy tizenkettedik századi embertársunk gondolkodása volt, hanem azt, hogy gondolkodásunk szükségszerűen más, mint az övé volt, merthogy életünk körülményei beleépülnek a világunkba, és számos vonatkozásban meghatározzák azt. Meghatározzák, szélsőséges esetben akár meg is semmisítik azt, gondoljunk például a háborús helyzetekre, vagy akár a járványokra. Azt mondtam, hogy életünk körülményei hatnak a gondolkodásunkra. Talán erősebben is meghatározzák azt, mint ahogyan gondoljuk, mondom, ennek kapcsán nem csupán a körülmények időbeli változására utalok, hanem az egyazon időben élő emberek körülményeinek, ebből következően az egyazon időben élő emberek gondolkodásának a különbözőségére. Életünk, gondolkodásunk nemcsak a választásainkon múlik, hanem a körülményeinken is, mondom. Ebben a könyvben életem körülményeit írom le, azt, hogy az időben mi hatott rám, hogyan éltem az életemet, másról nem tudok írni. Nem tudom megmondani, hogy miképpen gondolkodott, mondjuk az érettségi időszakában az a fiatalember, aki akkor voltam, ahogyan azt sem tudom megmondani, leírni, hogy miképpen gondolkodom ma. Ha megkérdeznek egyes kérdésekről, akkor válaszolok rájuk, elmondom, hogyan látom ezt vagy azt a jelenséget, azaz a világról alkotott véleményemet egyes körülhatárolható területek kapcsán meg tudom fogalmazni, de azt, hogy ki is vagyok én, nem tudom elmondani. Ezért válaszolok nyugodtan arra a kérdésre is, amelyik azt firtatja, nem érzem-e rosszul magam akkor, amikor a külső világnak megmutatom magam. Nem érzem magam rosszul, válaszolom a kérdésekre. Nem érzem magam rosszul, mert nem magamról, hanem életem körülményeiről írok, mondom ilyenkor, s tudom azt is, hogy az ember nem azonos a körülményeivel, még akkor sem, ha azok erősen meghatározzák. Körülményeinkről, mindarról, ami körülvesz bennünket, s számos vonatkozásban meghatározza az életünket, mégis a választásaink mondják a legtöbbet, mondom. A választásaink nem arról beszélnek, igaz, arról is, számos esetben éppen ez a választásaink tétje, hogy hogyan élünk, hanem arról, hogy hogyan gondolkodunk. 47
