Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
Ha aközött, hogy hogyan élünk és aközött, hogy hogyan gondolkodunk, van kapcsolat, akkor az életünk körülményei és választásaink között is kimutatható valamiféle kapcsolat. Kimutatható, mondom, de ez a kapcsolat nem eleve meghatározott, hogy a körülmények és a választások nem szükségszerűen következnek egymásból. A körülményekből a választások kevésbé következnek, mint a választásokból a körülmények, de a szükségszerű kapcsolódás ebben az esetben sem kimutatható, mondom. A mi életünkben is megjelennek a választási kényszerek, még ha nem is azzal az egyértelműséggel, amelyikkel Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényében Gyurica úr követeli beszélgetőtársaitól, válasszanak, ha feltámadnának, Tomoceuszkakatitinek, azaz Lucs-Lucs szigetének a szörnyűségek sorát végbe vivő fejedelmének, vagy Gyugyunak, azaz a megalázott és megcsonkított rabszolgának támadnának-e fel. Ma a választási helyzeteket szinte észre sem vesszük, vagy ha igen, akkor leginkább azokat, amelyek az anyagiak terén késztetnek bennünket választásokra, s úgy olvadunk bele egyes rendszerekbe, most nem politikai rendszerekről beszélek, hogy szinte észre sem vesszük, hogy legalapvetőbb emberi-erkölcsi kérdésekben sem dönthetünk már. Nem érdemes meglepődnünk ezen, mára a pénz, a vagyon lett az egyedüli érték, így a választásainkat is a pénz határozza meg. Azt, hogy társadalmi szinten mekkora az anyagiak terén a maguk sikeres vagy kevésbé sikeres pályáját járó, s erkölcsi döntéseket is vállalók aránya, nem tudom megmondani. Sánta Ferenc Az ötödik pecsétben arról ír, hogy a Gyugyut választókban az Isten bennük van, én azt mondom, hogy a tételes vallások istenei nélkül is lehet másokra nem rátelepedő életet élni. 24. Az ember két részből áll, abból, ami vele születik, s abból, amit csinál magából, ezt történetesen Réz Pál mondta a Parti Nagy Lajossal folytatott beszélgetéseiben. Réz Pál nem mondott mást, mint azt, hogy felelősek vagyunk magunkért, nem hivatkozhatunk körülményekre, alkati örökségre, mindenféle meghatározottságra, azt, akik szeretnénk lenni, a számunkra adott körülmények között nekünk kell megteremtenünk. Itt álljunk meg egy pillanatra, a keletkező csöndben mondom, mert nem szeretnék fellengzős lenni, s általánosságokat hangsúlyozni, de jeleznem kell, hogy Réz Pál fenti utalását olvasva meg kellett állnom. Olvastam hasonló mondatokat másutt is, Németh László, aki egész életében alkatban gondolkodott, s egész életműve nem más, kellő leegyszerűsítéssel mondom ezt, mint az alkatával való viasko- dása, például azt mondta, nemződni nem elég, meg is kell teremteni magunkat. Megteremteni magunkat, arról, hogy hogyan, miként kell megteremtenünk magunkat, nehéz beszélni. Munka közben, a család életét élve sokat gondolkodom ezen. Hogyan, miként, az alapokat megtalálva, elindulni egy cél felé, ezekről kellene beszélni. Azt hiszem, ebben az esetben is az út a fontos. 48
