Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Tőzsér Árpád: S fény van minden tárgy fölött (Naplójegyzetek 2009-ből)
olvassuk (a ciklus többi darabja mondjuk a Hetedik ecloga, az Ä la recherche és a Gyökér). Ebben az esetben a mű egyetemesebb érvényű emlékezés-versként értelmezhető. (Az emlékezés-vers kifejezés Ferencz Győzőtől!) Jelen voltak a tanácskozáson: Bányai János, Láng Gusztáv, Faragó Kornélia, Nyilasy Balázs, Odorics Ferenc, Fűzfa Balázs és még jó néhány Anonymus. - Hová kellene az írásomat közlésre leadnom, hogy más közönség előtt is kipróbálhassa magát? A Holmiba? Szeptember 26. Még mindig Abdán. Ez aztán volt egy éjszaka! Mint Radnótié a Hetedik eclogában: eldőlve aludtunk Bányai Jancsival egy szobában, s ő horkolt, horkolt, mint Tompa Mihály a murányi hegy tetején. Szeptember 27’. Lassan számunkra, szlovákiai magyarok számára is reális térbeli helyükre kerülnek a szlovák-magyar határ magyar oldalán fekvő területek, helységek. A rendszerváltás előtti időkben, mikor csak útlevéllel, sőt korábban csak meghívólevelekkel lehetett a határt átlépni, úgy tűnt, Budapest a világ végén van, sőt még a Pozsonytól hajításra levő Rajkának is volt egy kis Óperenciás egzotikuma. Azokat a távolabbi, de még mindig határ menti magyar helységeket pedig, amelyekről kevesebbet hallottunk (mint például Abda), képzeletben valahová a Dunántúl közepére tettük. S most látom és érzem, mióta Abdán töltöttem két napot, hogy ez a község tulajdonképpen szintén itt van a pozsonyi kertek alatt. Na, szóval azt akarom mondani, hogy a Radnóti- konferencia még ma is tart, de nekem haza kellett jönnöm. Ha kinézek az ablakon, már megint a Kis-Kárpátok vonulatait látom, s nem azt az abdai eget, amelyet a végzetes pisztolylövés előtt anno még Radnóti Miklós is láthatott. Mire összemelegedtem a résztvevőkkel, s az Anonymusokból Szitár Katalin, Vilcsek Béla és Sturm László lett, akkorra be is fejeződött bennem az abdai történet. Mit csinálhatnak most a régi és új barátaim Abdán? Vitatják Radnóti „szerelmes versében" (a Levél a hitveshezt a konferencia legtöbb résztvevője így minősítette) a racionális és irracionális drámáját? Azt, hogy hogyan oldódik fel a versben a „ fogoly vagyok", s „mégis eltalálok hozzád" ellentmondása, s válik a lehetetlen lehetségessé? Én ezt afféle előrevetett emlékezésként írtam le az előadásomban, de akkor senki sem reagált rá, csak Szitár Katalin jött oda hozzám, s mondta, hogy tulajdonképpen egyetért velem, csak ő inkább vágyat és hitet mondana az én előrevetett emlékezésem helyett. - S ez az egyetértés nagy szó, mert Sz. K. félelmetesen okos nő. Ahogy másnapi előadásában aprólékos szöveganalízissel bebizonyította, hogy a Levél a hitveshezben a hit (és a vágy) a feleség reálisan megrajzolt alakjában, de akár olyan bravúros hangmegfeleltetések révén is jelen van, mint a hit és hitves homonimák, az pazar értelmezési bravúr volt. — Volt. Milyen hamar „emlékké nemesednek" a szellemi együttlétek, a „tündöklő asztalok" (hogy stílszerűen Radnótival szóljak)! Azon kapom magamat, hogy máris nosztalgiával gondolok a tegnapi és tegnapelőtti abdai vitákra, beszélgetésekre, szellemi csörtékre, az egymást ugratásokra. Arra például, hogy egy poharazgatás közben kiderült: a szerbek és horvátok nem ismerik a pálinka kifejezést. Bányai János, Faragó Kornélia, Láng Gusztáv és jómagam 270