Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Tőzsér Árpád: S fény van minden tárgy fölött (Naplójegyzetek 2009-ből)
Tőzsér Árpád S fény van minden tárgy fölött Naplójegyzetek 2009-ből 2009. augusztus 15. Befejeztem a 98-as naplóim letisztázását, számítógépbe írását. Furcsa élmény volt hetekig, hónapokig egyszerre lenni hatvanhárom és hetvennégy éves, egyszerre tanítani az egyetemen, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnökeként szervezni a hazai (felvidéki) magyar irodalmi életet és közben nyugdíjasként, azaz nézőként, oldalról is szemlélni a világot. Azt hiszem, sikerült közben egy sajátos kifejezésformát is kialakítanom, amelyet leginkább reflektált naplónak tudnék nevezni. A napló ugyanis eredetileg az azonnali reagálás műfaja, a történő események és leírásuk között az eltelt idő minimális, nincs idő a kommentárokra, a mélyebb elemzésekre, de ha évek, sőt akár évtizedek múltával újraolvasod az egykori feljegyzéseidet, akkor már nem tudod megállni, hogy a mai éned legalább tudat alatt, a stílus, a szerkesztés szintjén ne észrevételezze az egykor leírtakat, azaz a nyelv ne reflektáljon saját magára is. Az én naplóim tehát az egykori reagálás mai reflexióját is tartalmazzák (ha csak minimálisan, többnyire az újrafogalmazás, a stílus, a retorika szintjén is), azaz fokozottabb mértékben irodalom, mint a pusztán személyes érdekeltséget és reagálást tartalmazó, az eseményekkel egyidejű naplófeljegyzések. Augusztus 17. Az ablakom alatti parkban a szomszéd gyerekek, fiúk, lányok (tehát nem csavargók, napjában látom őket, itt laknak a szomszédos házakban, lakásokban) úgy ülnek a padokon, hogy nem a fenekük, hanem a lábuk van a pad ülőkéjén, s ők maguk fent kuporognak a támfán. Pontosan, mint a tyúkok a kakasülőn. Kérdezem tőlük, miért? Azt mondják, a föld is s az ülőke is nagyon szemetes, piszkos, s a szeméttől jobb minél messzebb lenni. De hát ti szemetelitek, rondítjátok össze a padok környékét is, meg a padokat is, nem egyszerűbb lenne nem szemetelni vagy esetleg összeszedni a szemetet? Az a kukások dolga, mondják ők. Majd jönnek, és elviszik a szemetet. - Hát igen, ezek már konzum- gyerekek, mondom magamban, a környezetüket is csak „konzumálják", s ha valami konzumálhatatlan benne, elhajítják, vagy ott hagyják, átülnek egy másik padra. Vagy felülnek a pad karfájára. De hová ülnek majd, ha azt is összerondítják maguk alatt? Augusztus 22. Szent István, azaz „Sväty Stefan" a szlovák történelemtudatban egyenlő a szlovákság „ezeréves elnyomásának" gondolatával. (Ezúttal ne vizsgáljuk, mennyire helyesen vagy helytelenül!) Robert Fico, a szlovák 264
