Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
cigánynak, KGB-ügynőknek, s így tovább, hogy a durvább kifejezéseket ne is említsem. Ott és akkor vitákkal, ütközésekkel, a magyar-román viszonyt illetően is az új formák keresésével találkoztunk. Az ott megismert világ is megváltozott azóta, mondom. 13. Voltak más élményeink is. Bukarestből kisebb turistabusszal utaztunk Moldvába kolostorokat nézni. Brassótól végig esett a hó, végig Moldváig, előbb a nagy medencéket, aztán Gyergyót láttuk végig vastag, nehéz hóesésben. Akkor értettem meg Bretter György Temetés Zsögödön című mesteri esszéjét. A kis népi gótikus templomok, úgy tűnik, arra is jók, hogy az emberek évszázadokig oda hordozzák boldogtalanságukat, írta Bretter. A boldogtalanságuk az önmagukba zártságukból következett, mondom. Moldvából a Kelemen-havasok oldalában ereszkedtünk le, így értünk Maros- vásárhelyre, onnét utaztunk tovább Kolozsvárra. Marosvásárhelyen, Kolozsváron belekerültünk az erdélyi magyar irodalmi világba. Hosszú délutánt töltöttünk Gálfalvi Gyuriéknál Vásárhelyen, Szilágyi Istvánéknál Kolozsváron, itthoni-ottani dolgokról beszélgettünk. Az út hozadékának a romániai társadalmi mozgásokra való némi rálátást, a tájélményt, a baráti találkozókat tartottam. Azok is voltak, de volt valami más is. Most, hogy az úttal foglalkozó írásomat újra elolvastam, felfigyeltem jó néhány akkor lejegyzett mondatra, mondom. 14. Cs. Gyímesi Éva írta: „Amit mi itt átéltünk, úgy hiszem, szubjektíve akkor is forradalom volt, hogyha utólag más derült ki róla. Hogy a hatalmat átvevő, átvenni készülő csoport kiegyezett-e a Securitátéval vagy a katonasággal - ezt még mindig nem lehet tudni. Az a lényeg, hogy társadalmunk - legalábbis Temesváron, Kolozsváron és még néhány helyen - ezt a forradalmat szubjektíve forradalomként élte át, és a magáénak érezte." Ugyancsak Cs. Gyímesi Éva írta: „...megsokasodtak a szerepek, és amikor megsokasodnak a szerepek, akkor az embernek óhatatlanul identitásproblémái kezdenek lenni. És ha eddig csak az szült identitászavart, hogy a testhez álló tanári szerepben mindig önmagam maradjak, és ne legyen puszta szerep, hanem hivatás, most már az lett a fő bonyodalom, hogy belekényszerültem több olyan szerepbe, amire azelőtt nem gondoltam." Szilágyi István mondta: „Hanem itt most, évtizedek után, száz év után, egy sosem volt világ után, elérkeztünk oda, hogy többé nincs mentség a rossz műre. Semmiféle külső akadály, ok, a piacon kívül. És az a leglényegesebb, hogy meg kell élned, és esetleg ebből akarsz megélni, s hogy mit vesz a piac - ami viszont 251
