Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 12. szám - Pécsi Györgyi: Formaváltás, új identitás (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)

A Bartók Amerikábant a költő számos értelmezője az életmű egyik kulcsversének és csúcskompozíciójának tekinti. „Egymagában is a Szilágyi Domokos-i életmű reprezentánsa"5 (Lászlóffy Aladár); „a költői érettség, a végletekig letisztult komponálási elv iskolapéldája"6 (Szakolczay Lajos); „a szekunder élményből sarjadzott művek legnagyszerűbbje"7 (Bertha Zoltán), „hatalmas küzdelemvers"8 (Görömbei András), „Gondolati és formai szintézis ez a költemény: nem csak a Bartók-zene népit egyetemesen modernül ötvöző elemeinek lírai szerkezetben visszatükrözött líraszerkezet miatt, hanem mert közvetve kifejeződik benne Szilágyi Domokos akkori világképe. "9 (Cs. Gyímesi Éva)

Inspirációk, szövegelőzmények

Bartók a resztálinista olvadással csak 1955-1956-ban térhetett vissza a magyar(országi) zenei és szellemi életbe. 1945 után - miközben világszerte a zenetörténet egyik legna- gyobbjaként kezdték tisztelni - fokozatosan kiszorult a hazai zenei életből. Modernizmusát néptől idegen arisztokratizmusnak, dekadensnek minősítette a kommunista ideológia, zenéjét érthetetlennek tartotta. „Az 1945-ös bemutató után a Csodálatos mandarin lekerült az Operaház játékrendjéről és zenepolitikai meggondolásokból 1956-ig nem kerülhetett oda vissza. Kitűnő muzsikusok és szemfüles újságírók egyek voltak bizonyos Bartók-művek, többek között a Cantata profana »formalizmusá«-nak elítélésében. Elkészült az új Bartók-kép, a népi és klasszikus zeneszerzőé, és ami életművéből nem illett ehhez a beállításhoz, az kitagadtatott az új magyar zene progresszív hagyományából. "10

Magyarországon Illyés Gyula 1955-ben a Bartók halálának tizedik évfordulójára írt, nagy visszhangot kiváltó Bartók című mozgósító erejű, a zeneóriás erkölcsi helytállására rámutató verse törte át az elhallgatás falait. Még ugyanebben az évben megjelenik Juhász Ferenc korszakos költeménye, ekkori címén a Szarvasének, Cantata profana alcímmel. Hét esztendei betiltás után, 1956 késő tavaszán bemutatásra kerülhetett a Csodálatos mandarin. Az év októberében megjelent Szabolcsi Bence Bartók-könyve, amely hamarosan három kiadást is megélt. Elkezdődött Bartók magyarországi diadalmenete és a Bartók-dilemma földolgozása. A világhírű zeneszerző megkerülhetetlen társadalmi üggyé vált, szenvedélyes vitákban értelmezték magatartását és zenéjét.

A magyarországihoz hasonlóan a romániai magyar szellemi életben is Bartók felé fordult a figyelem, s ezt a figyelmet, Láng Gusztáv emlékezete szerint, szintén Illyés Gyula 1955- ös Bartók-verse keltette. „Az lllyés-verset a Kézfogások [1956] kötetben olvastuk annak idején, s egész nemzedékem számára meghatározó élmény volt, mintegy az Egy mondat a zsarnokságról című költeménynek a nyitánya. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy a vers mindannyiunkat döfő bajokról szól (»mert növeli, ki elfódi a bajt«), s hogy e bajokat a diktatúra okozza. A szabadságról is szólt, a kimondás, a vita, az ellenkezés szabadságáról, a szóláséról és a lelkiismeretéről. Ilyen értelem5 Lászlóffy Aladár: A fájdalmasan vigasztaló = Erdélyi csillagok, szerk. Kántor Lajos. Bp., 1990.

6 Szakolczay Lajos: Szilágyi Domokos három verseskönyve = uő: A csavargó esztétikája. Bp., Balassi, 1996, 60.

7 Bertha Zoltán: Szilágyi Domokos = B. Z.: Gond és mű. Bp., Széphalom, 1974. 195.

8 Görömbei András: Bartók Amerikában (1965,1972) = Kényszerleszállás. Szilágyi Domokos emlékezete, szerk. Pécsi Györgyi, Bp., Nap, 2005, 81.

9 Cs. Gyímesi Éva: Szilágyi Domokos = Cs. Gy. É.: Találkozás az egyszerivel. Bukarest, Kriterion, 1978, 122.

10 Kroó György, idézi Vasy Géza: Illyés Gyula: Bartók. = uő: „Hol zsarnokság van", Mundus, 2005, Bp., 145.

67