Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

Nem csak előny lesz számára az a széles látókör, amit ezen évek alatt elsajátít és a légkör, amit magába szív. írásai ablakot nyitottak a nagyvilágra olvasói számára, de egyes kritikusai hazatérése után néhány évvel már kifejezetten negatívumként említik berlini és párizsi éveit. „Szakadatlanul a párizsi újságíró éveket emlegetni s minden dologgal szemben türelmetlen izgalomban lenni azon az alapon: - én Párizsban voltam, ott másképp van ez; ez itt és így balkáni dolog - higgye el: nem előkelő és nem természetes. "81 82 Ha az író cikkeinek tónusát ítélve tartalmaz is igazságot a megállapítás, mégis egyoldalú, hiszen hazaköltözése előtt ír a művészet fővárosáról is nem éppen hízelgő hangú cikket. Ilyen pl. az amerikai reklám-szellemiségnek magát megadó Párizs rajza83 84, vagy néhány évvel később Egy utca elzüllik84 című publicisztikája: „A Champs Élysées volt Párizs: a diadalmas, a gazdag, a megközelíthetetlen. (...) Úgy züllött el, hónapok alatt, mint egy mondén nő, akit kidob gazdag barátja. Ez a gazdag barát a külföld volt. A Champs Élysées ma egészen kicsiben dolgozik. Az óriási üvegfalak mögött, ahol nemrégen az amerikai luxuskocsikat árulták, most nem árulnak semmit. Az egyik ilyen helyiségben egyfrankos vásári játékot játszanak, miniatűr autók versenyeznek gombnyomásra, aki ötször nyer, kap egy hamutálcát."

Lényegében e külföldön töltött (különösen a párizsi) évek termésének kiváló gyűjteménye első publicisztikai kötete. Az igényesség, a megformáltság, a nyomorában is részvétteljes humorral ábrázolt ember bemutatása jellemzi Műsoron kívül85 címen, 1931- ben kötetbe gyűjtött írásait, az Újságban azonos című rovatából kiválogatott tárcáit.86 így nyilatkozott Párizsban a megjelenésre váró kötetről: „Tíz év alatt megjelent hírlapcikkeimből válogattunk ki valami ötvenet. Kedves lesz nekem ez a könyv, mert végiglátom benne fiatalkorom minden relációját."87

A kötetben az író szemüvegén keresztül megismert világ rendkívül változatos: embereket, az élet rejtett és feltárt titkait kutatja, iróniával, együttérzéssel, kíváncsisággal és nem kevés morbiditással. Témává teszi a halált okozó kezeket, felfedezi a sajátjával való hasonlóságot (A gyilkos kezei), az emlékek árján utazik, amikor felidézi lipcsei újságírói tanulmányainak komikus kalandját (Akadémia) vagy a Kihalt temető sírjai között előképét adja néhány évvel későbbi regénye legfontosabb múltbeli szereplőinek, s a bulvárhírekre éhes újságíró mutatkozik meg benne a düsseldorfi rém kapcsán lejegyzett gondolatokban (A kéj gyilkos portréjához). Csak e kötet írásait fellapozva is egy minden témát spiritualizáló, emlékekben és játékosságban alkotó író portréja bontakozik ki. Említett Kihalt temető című írásában sziporkázó, a morbiditásig szellemes hangot üt meg, mely egy ötleteiben, alkotói ereje teljében lévő írót mutat: „Nem is kétséges, hogy az örökkévalóság egy párás melegre fűtött üvegház, ahol a lelkek legkönnyebb ruhájukban járhatnak, a meghűlés veszélye nélkül. Nincs is halottam itt, csak potyázok. Halotti a csend. Sehol egy lélek, ez már a halál. Ezeknek a halottaknak nincsen semmi jövőjük, aki itt fekszik, az el van temetve. Más, ha valaki besodródik egy jól menő, friss, nagyüzemű temetőbe, ahol minden pillanatban észrevehetik idegenek, bámulhatják nevét, irigyelhetik sírkövét, esetleg idegen kezek kegyelettel virágot szórnak a sírra, ami tudvalévőén a

érintkezik, akiknek nagy része nemcsak érdekből keresi a véle való érintkezést, hanem szeretetre méltó egyéniségének varázsa vonzza őket."

82 Tamás László: Levél egy díszkeresztényhez. = Magyar Kultúra, 1934. febr. 15. 4. sz. 165.

83 Amerika Párizs felett. = Újság, 1928. febr. 26. 47. sz. 5-6.

84 Újság, 1933. szept. 6. 202. sz. 4.

85 Műsoron kívül. Bp. 1931. Pantheon. 263 p.

86 Az évek során kétszáznál több írása jelent meg e rovatban.

87 Prágai Magyar Hírlap, 1931. ápr. 5. 79. sz. 21.

76