Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

Az újságíró a pillanatnak ír; de a pillanat tartalma is lehet látomás. Gyufaszálnyi világosságot gyújtani, napról napra, tömegek eszméletének homályában, szemmel tartani ízlést és ízléstelenséget, kézmozdulattal utat mutatni, megfélemlíteni fondorkodó és lappangó kalandorokat, s közben néha felkiáltani: emberek vagyunk, ne feledjétek! - ez az újságírás. Az igazi."37

7. írói függetlenség (politikától, mozgalmaktól, ideológiáktól). Az értékválság és értékzavar, mely előkelő helyet foglal el írásaiban, sokkal inkább foglalkoztatják, mint sok kortársát, és az Újság időszakában elsősorban ennek termései politikai témájú írásai is. Publicisztikájára tartalmi szempontból egyébként is jellemző a diktatúraellenesség. Jellegzetes Dimitrov című írása befejezése; minden szimpátiája a lipcsei perben felmentett Dimitrové, mégis: „Dimitrov megmenekült; s e groteszk párharcban a »legyőzött« Goring most először mutat emberi formát. Micsoda erő az, mely egy embert így tart élet és halál fölött? Ki ez a Dimitrov? Sajnos bolsi. Meghatottság nélkül pillantunk a távozó után, s csaknem azt mormogjuk: Kár, hogy bolsi. "38 Hasonlóan irritálóak voltak a politikai közéletet más szempontból érintő cikkei. A fajelmélet alapján férfiatlannak nyilvánított Goethe védelmében jegyzi le sorait Méhely Lajos fajbiológussal, a „fajában él a nemzet" eszme hirdetőjével szemben:39 „Goethe, aki nyolcvanesztendős korában még szoknya után szaladgált, Goethe férfiatlan Méhelynek! Az ember csettint az ujjával, ha elgondolja a herpetológusnak a férfiassággal szemben való igényeit." Két évvel később meghökkentő módon köti össze az új idők „prófétáját" és Goethét, egyik meghatározó jelentőségű cikkében:40 „.. .fóldgolyószerte emlékeznek meg most márciusban Goethe halálának századik évfordulójáról, s e hó 13-án választ Németország Hitler és Hindenburg között. A két eseményt csakugyan nem kapcsolja egyéb, mint a véletlen időrendi összeakadás. Mégis, így egymás mellé téve, a legkitűnőbb alkalom, hogy emlékezzünk németekről. Az a száz esztendő, mely eltelt, mióta a weimari házban Goethe lehunyta szemét, a felismerhetet- lenségig megváltoztatta, atomjaira bontotta, lényegében megsemmisítette azt a Németországot, mely Goethe halálának pillanatában se közjogilag, se formailag, de a németség számára mégis legvalóságosabban: spirituálisán létezett. Ez a spirituális Németország nincs többé."

3. Egy publicista születése (Márai 1915-ben és 1919-ben született cikkei)

Márai „publicista életéből" sok év telik el, mire ténylegesen egzisztenciát építhet az újságírásra. Ez gyakorlatilag 1928-as hazaköltözésével, azaz első megjelent hírlapi írását követően közel másfél évtizeddel később kezdődik el.

a) 1915. Tudatosan először költő szeretne lenni, Európából hazatérve íróvá lesz, de 1948-ig szinte természetes módon publicista. Legelső írásai szárnypróbálgatások, kalandok, barátjának, Mihályi Ödönnek41 szóló dicsekvési lehetőségek, aki szintén írogat kassai lapokba. A szalánci vár címmel cikket ír a Felsőmagyarország. Kassai Napló című helyi lapba (ezt tekinthetjük első írásának)42, a Kassai Napló elődjébe, melyet még tíz másik követ szeptember elejéig Márai, illetve Máray aláírással. Megelőlegezve a későbbi szellemes szerzőt, augusztus 18-án stílusosan elegáns cikket ír a Felvidéki Újságba is43 Ferenc

37 Újságot írni. 6.

38 Újság 1934. febr. 28. 47. sz. 5.

39 Újság, 1930. febr. 26. 47. sz. 6.

40 Weimari emlék. = Újság, 1932. márc. 6. 54. sz. 5.

41 Mihályi Ödön (1899-1929) költő, az író osztálytársa és barátja.

42 1915. augusztus 18. 211. sz. 3.

43 Ma este. = Felvidéki Újság, 1915. aug. 18. 186. sz. 3.

69