Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

ben... Nincs bocsánat, nincs mentség."31 Az újságírásról vallott, sokszor fennköltnek tűnő nézetei önmaga számára iránymutatók, cikkei igényessége olvasóinak szóló tiszteletről tanúskodnak, de tény, hogy a világ változásával sok újságíró társánál az igényességet felváltja a jól értesültség, az olvasóval való párbeszédet a fecsegés, az intencióval megírt kolumnákat a hírek érték nélküli özöne. Márai publicisztikája azonban olyan magas színvonalú, hogy néhány írótársa többre értékelte újságírói tevékenységét, mint nagyprózai munkáit. Németh László így nyilatkozott: „...elsőrangú újságíró, a szó legnemesebb értelmében", de (...) „regényeit nem tudom túlságosan értékelni..."32

5. Nem előre gyártott recept alapján dolgozik. „Néha már úgy hiszem, semmi nem reménytelenebb vállalkozás, mint ez: jó cikket írni. Elhatározni nem lehet ilyesmit. A téma érdekessége, újszerűsége nem segít: izgalmas és végzetesen időszerű témákról lehet álmosítóan unalmas cikket írni. Semmiségről, melynek gyakorlati célja nulla, lehet izgalmas és érdekes, időszerű, a kedélyeket felrázó cikket írni. Néha nem mi írjuk a cikket, hanem a téma írja önmagát... Néha azzal kezdjük, hogy láttunk az utcán egy lovat, s legnagyobb meglepetésünkre azzal a heves és dühös követeléssel végezzük, hogy a kormány azonnal mondjon le. (...) Hogyan is kell jó cikket írni?... Jó lenne tudni! Sajnos, vagy hál' istennek, fogalmam sincsen róla."33 34 A pillanatnyi benyomások éppúgy elindítanak benne egy folyamatot, mint a történelem meghatározó alakjai, eseményei. Utóbbi kiváló példája a hitleri hatalomátvétel főszereplőjét bemutató Messiás a Sportpalastban3i Kíváncsiságából és elhivatottságából következik, hogy nincs alantas téma számára: mindenben lehetőséget lát valamilyen érték, kérdés, vagy éppen probléma bemutatására. Ilyen értelemben érdekli őt egyként pl. a húszas években Párizs gyomra és Párizs rejtelmei.

Nagy Endre, aki munkatársa volt az Újságnál, a Nyugatban közölt kritikájában írja, hogy „Véletlen élmények, kiszámíthatatlanul fólbukkanó jelenségek beszámolója ez a könyv, sokszor éppen csak egy kis narancshéj, amelyen megsiklik az ember, egy pillanatra utána néz, aztán hümmögő monológgal továbbhalad az útján". A Bolhapiac szerzője pedig vérbeli író, nem előre megírt receptek alapján dolgozik, aki „Erkölcsével, világnézetével, érték- és mértékrendszerével, sőt - az a gyanúm - teljes fizikai berendezésével is egyes-egyediil az élményzsákmányolásra van berendezve, mint azok a hosszúszárnyú, keskenytestű ragadozó madarak. Ez készteti arra, hogy mindig fürkészően előre hajoljon, és akármi fölé hajol is, mindig a maga lelkének a tükörképét vetíti a tárgyára. "35 Publicisztikája szellemi utazásokra hívja meg olvasóit; a szerző megtapasztal valamilyen élményt, a valóság egy szeletét, amit az újságírás eszközeivel újjáteremt. így fogalmazta meg „módszerét" a már idézett interjúban: „Van a napomnak egy szaka, úgy mondhatnám: szaglási szaka. Ilyenkor tapintom ki azt, hogy másnap reggel még mi aktuális számomra a világon... "36

6. Nevelési célok megvalósítása. Az írástudó felelős olvasóiért, nem (csak) önmaga szórakoztatására írja cikkeit. Aki lemond a dere hivatásáról, árulóvá válik; írásaival jól- rosszul, de szolgálnia kell a „rábízottakat". „Hiszek abban, hogy küzdeni nevetséges apróságokért, például az emberi együttélés gyakorlatibb és kényelmesebb lehetőségeiért, nem méltatlanabb feladat a »dere« az írástudó számára, mint hangsúlyozni a szépség vagy az erkölcs örök törvényeit.

31 Újságot írni. 6.

32 Körössényi Vilmos: Németh László a kortársakról. = Film Színház Irodalom, 1943. aug. 27. - szept. 2. 35. sz. 14.

33 A cikkírás titka. = Pesti Hírlap, 1942. febr. 12. 34. sz. 5.

34 Újság, 1933. jan. 29. 24. sz. 5.

35 Nagy Endre: Bolhapiac. Márai Sándor könyve. = Nyugat, 1934. dec. 1-15. 23-24. sz. 605.

36 Bálint Jenő, i. m.

68