Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

amikor megláttak, azonnal levetkőztettek, és bedugtak a kádba, jó meleg vízbe. Hogy hogyan értem haza aztán Akasztóra, és mit mondtam a „Tiszi"-nek, arra már nem emlékszem. Később jutott csak eszembe az is, hogy mi lett volna, ha kifogy a motorból a benzin. De a tisztelendő úr megbocsátott, és később még Pesten is meglátogatott.

Hallottam, Manyika aztán Kecskeméten fényképésszé képezte magát, majd megszökött hazulról egy kiskőrösi agrármérnökkel, s három derék fiuk született. Férje a híres kiskőrösi bormanipuláció egyik főszereplője lett, fiait is a céghez vitte, s Manyikától meg elvált. Pista bácsi is elvált öreg fejjel Mancika nénitől, aki hazaköltözött Csengődre, s mivel egy kicsit „becsavarodott", idegileg tönkrement, Manyika járt át hozzá ápolgatni, holott a végén ő is inkább ápolásra szorult volna.

De ezzel nincs vége a Kósa-történetnek, sőt, a csattanó még csak ezután jön. Kosa Gyula szabómesterrel sosem találkoztam, annál inkább öccsével, Jóska bácsival, aki Angyalföldön volt cipész. Felesége meghalt - gyerekük nem volt -, s egyedül maradt. Ez azonban, mint férfiaknál általában, nem volt ínyére. Ismerte anyám helyzetét, s felkereste Pestszentlőrincen — nagymamával akkor már rég ott laktak. Anyám szörnyen babonás volt, s attól kezdve, hogy - Akasztón még - „megnyomta" a boszorka, abban is konokan hitt, amit lánykorában jósolt neki a jósnő: hogy „két gyűrű áll". Vagyis hogy kétszer fog férjhez menni. S várta, sőt: „tudta", hogy ez be fog teljesedni. Mikor tehát Kosa Józsi bácsi, akit lánykorában már egyszer kikosarazott, a hetvenes évek elején hozzánk kezdett járni, szívesen és érdeklődéssel fogadta. Nem úgy, mint a nagymama, akinek közelebbi rokona volt, s aki rosszat sejtett. S be is következett. Jóska bácsi ugyanis hamarosan újból megkérte anyám kezét, s mivel testvéremmel már mindketten házasok, azaz: révben voltunk, hamar igent mondott. Jóska bácsinak viszont az volt a feltétele, hogy anyám költözzön hozzá, de a nagymama (ő is ugyanolyan nagy természetű volt) nem mehet. Anyám gondolkodott, de ebbe is belement, s hogy végre ne Kiss Károlyné legyen, össze is házasodtak. (Öcsémmel mi voltunk a tanúk.) De nem ért jó véget a kaland. Jóska bácsi kackiás ember volt, édesanyám is megszokta a hosszú függetlenséget (sőt: ilyennek is született); nagymama helyzete, aki akkor már a hetven fölött járt bőven, szintén megoldatlan volt (gyakran haza kellett járni hozzá a nagy házba), így hamar vége szakadt az öregkori „mezaliansznak". De megvolt a „második gyűrű", s a koporsóra végül is azt írhatták, hogy: Kosa Józsefné.

Az utolsó év kalocsán. Érettségi

Az utolsó, negyedikes évünk már szinte végig az érettségi jegyében telt. Tételeket dolgoztunk ki, s tanáraink komolyságra szólítottak föl bennünket. Volt néhány új tantárgyunk, nem érettségi tárgyak, amiket nagyon élveztem. A művészettörténet például, amit Bai Jenő fiatalabb tanár tanított, aki a kollégiumban is nevelőtanárunk volt, s ott is lakott. Szvétek igazgató úr pedig fél évig pszichológiát, majd fél évig logikát-filozófiatörténetet adott elő. Nagyon színes, hangulatos órái voltak, de minden előforduló különösebb fogalomról szabatos és

48