Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Kanalas Imre: Kecskemét város fejlődésének stratégiai irányai

szanálásokkal kialakította a Széchenyi teret és véglegesítette a Kossuth tér alakját is. Ő kezdte meg a Rákóczi út mint reprezentatív felvonulási út kialakításának előkészítését a vasútállomás és a főtér között. Kiemelkedő szervezőmunkájának köszönhető, hogy még a Kecskeméti Takarékpénztári Egylet elnök-igazgatójaként megbízást adott a Takarékpénztár épületének építésére (1874-75), majd - mint már polgármester - nevéhez kötődik a Városházának (1893—1897), valamint a Színház épületének (1895-1896) építtetése is.

Lestár Péter halálát követően munkáját Kada Elek vette át, aki 1897. január 9-én elmondott székfoglalójában „működésének vezérelvét" a város modern haladásában, valamint esztétikai érdekeinek gyors és mielőbbi kielégítésében határozta meg.18 A vállalt munka elvégzése természetesen korszerű rendezési elvek rögzítését követelte, melynek megalkotása érdekében 1897 februárjában határozatot hozott a közgyűlés. Az elkészítendő szabályozásnak, mint ahogy fogalmaztak: „a város szépítésére, az utcák és terek célirányos szabályozására és az építkezéseknél szükséges szempontokra kell koncentrálnia". A munka nagy lendülettel kezdődött, melynek központi eleme a Rákóczi útnak a - vitáktól sem mentes — kiszabályozása és kialakítása volt. A Szabadság tér és a vasútállomás közötti „ünnepélyesebb" sugárút abból az alapvetésből indult ki, hogy a városba látogatók egy reprezentatív útvonalon érkezzenek be a főtérre. Ennek érdekében megkezdődött a tervezett sugárút tengelyében elhelyezkedő 40 ház lebontása, megteremtve ezzel a lehetőséget olyan - a város arculatát meghatározó, emblematikus - épületek megépítésére, mint a Cifrapalota (1902), a Törvényszéki palota (1903-1904), a Leszámító és Pénzváltóbank (1904), az Úri kaszinó és a Gazdasági Egyesület házai (1910-1913), majd a Városi mozi (1913). A város pezsgését jól mutatja, hogy nemcsak a Rákóczi úton indultak meg az építkezések, hanem a főtér környezetében (Református Újkollégium, Luther-palota, Iparos Otthon) és a város más pontjain is (Művésztelep, laktanyaépítések, belvárosi iskolák).

Kada városépítő munkája mellett nagy figyelmet fordított ipari üzemek Kecskemétre történő telepítésére is. A polgármester közbenjárásának és a városi kedvezményeknek köszönhetően ebben az időben konzervgyár, gépgyár, vasöntöde (a volt kádgyár) és cipőgyár is letelepedett Kecskeméten. Emellett mindkét említett polgármesterünk nemcsak ismerte a vasút gazdasági szerepét, de tisztában voltak azzal is, hogy a város környezetéből történő kiemelkedésében és Kecskemét központi szerepkörének erősítésében kiemelt fontosságú a vasútépítés. Az 1853-ban átadott Cegléd-Kecskemét-Félegyháza szárnyvonal után, 1895 és 1905 között a város segítségével megépült a fülöpszállási, a tiszaugi és a lajosmizsei vasútvonal, amely elősegítette nemcsak a vasút menti települések gazdasági és értékesítési lehetőségeinek fejlődését, hanem ezen területek erősebb kötődését Kecskeméthez is.

Az 1910-es évektől Kecskemét további fejlődését több esemény is nehezítette. Az 1911. július 8-ai földrengés nagy törést jelentett a város életében. Ugyan személyi sérülés nem történt, de sok lakó- és középület (köztük a Városháza, a Törvényszéki és a Luther-palota, templomok, laktanyák stb.) megrongálódott

18 BKML. IV. 1903-a. Közgyűlési jk. 1897. jan. 9.

357