Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - „Mostanában megtanultunk álmodni a jövőről” (Ailer Piroskával Rigó Róbert beszélget)
felsőoktatási intézményt, és oda szeretne menni. Nagy sikertelenséget nem tudok mondani, hogy valakinek ne jött volna össze ez a képzési forma, persze olyan is van, aki megcsúszott néhány tantárggyal. A többség ott van a cégnél és dolgozik. A Knorr támogatta a mesterszakon való továbbhaladást is, tehát pénzügyileg is tovább invesztál a hallgatókba, mert ott van egy nagy létszámú K+F részleg, így a mesterszakos végzettségűekre is szükség van. Sokat kell tehát foglalkoznunk az átmenettel is, többek között a duális szakképzés és a duális felsőoktatás átmenetének a kérdéskörével is.- Nagy változások előtt áll a főiskola. Egyszerre történik az integráció a Szolnoki Főiskolával és ezzel párhuzamosan alkalmazott tudományok egyetemévé is válik a két főiskolából létrejövő új intézmény. Mennyire lesz mély ez az integráció? Hogyan fog kinézni az új intézmény a két városban, hogyan változik a képzési szerkezet?- 2015 nyarán az akkor elkészített stratégiai tervben leírtunk sok-sok gondolatot, tervet a közös jövőről. Egy mélyebb - valóban oktatási szintű - integrációt tervezünk a két intézmény között. Azt szeretnénk, hogy a Szolnokon működő Gazdálkodási Kar, illetve a három mostani kecskeméti kar szervesen működjön együtt. Ez jelenti például a karok közötti átoktatás kérdéskörét, ami itt a főiskolán nálunk már működik, és ezt szeretnénk rájuk is kiterjeszteni. Szeretnénk, ha lennének további együttműködések az oktatásban és a kutatásban is. A gazdasági terület jelen van a GAMF Karon is, mert a mérnökképzésben a műszaki terület izgalmas párja lehet a mérnök-közgazdász szakirány, de ugyanez igaz az agrárterületre is. Ezek a képzési területek kiegészítik egymást, például egy közös pályázatban, egy tananyag kidolgozásában, és lehet tovább gondolkodni azon, hogyan tudjuk e területeken az együttműködést bővíteni. Az az elképzelés, hogy legyenek együttműködő csoportok, tanszékek, legyenek olyan közös kutatási témák, amelyek karokon átívelnek, és majd egyetemi szinten valósulnak meg. Nincs az az együttműködési szint, ami nem fejleszthető tovább. Soha nem lehet kimondani azt, hogy ez a maximum, tehát ennek sosincs vége, de igazán én most abban az intézményi integrációs szintben gondolkoztam, amit a Kecskeméti Főiskolán látok. Ez mindenképpen egy hosszú folyamat. Azt is látni kell, hogy amikor a Kecskeméti Főiskolát megalapították három, korábban önálló intézmény összevonásával, akkor sem egyik évről a másikra ment ez végbe. Nagyon sokat kell azon dolgoznunk, hogy az emberek megismerjék egymást, a lehetőségeket, tudjunk egymásban gondolkodni, egymás kapacitásaiban, munkaerejében, kollégáiban. A munkatársak mozgatása sem lesz egyszerű, ez még néha Kecskeméten is kihívás, nemhogy 70 kilométer távolságból, tehát ez komoly logisztikai és órarendi kérdés lesz, és további problémákat fog fölvetni. Aztán majd a következő években fog az igazán kiderülni, hogy sikerült-e ezt megoldani.- Kecskeméten egy régi álom válhat valóra azzal, hogy egyetemváros lesz. Eddig azt lehet mondani, hogy Kecskeméten a lakosság számához és a város gazdasági erejéhez képest a felsőoktatás súlya csekély volt. Például Eger 55 ezer, Veszprém 60 ezerfős város és jóval nagyobb felsőoktatással rendelkeznek. Az, hogy egyetemmé válik a Kecskeméti Főiskola, az oktatás minőségében, az oktatók, kutatók számában, a tervezett szakok és 112
