Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Kecskemét és környéke közép-európai járműipari központtá válik (Lepsényi Istvánnal Kriskó János beszélget)

feladat, hogy meg kell próbálnunk a beszállítókat olyan szintre fejleszteni, ami már érdekes lehet az adott esetben a Tl-es multinacionális cégnek is. Kössön vele egy beszállítói szerződést, és ha néhány év múlva kialakul a kölcsönös bizalom és kapcsolat, akkor kezdjenek kutatni és fejleszteni. Ez az egyedüli nyerési lehetőség. Ez az úgynevezett win-win szituáció, mind a két fél nyer rajta, de ezt nem egyszerű elérni. Még mindig él az a szemlélet a magyar kis- és középvállalkozásokban (KKV), hogy én olcsóbb vagyok. Ez ma már a járműgyártásban messze nem elegendő. A megfelelés a garantált minőségnél kezdődik, korábban említettem már számadatokat. Aztán a logisztikával folytatódik. Just in sequence, csak sorrendben, adott esetben másodpercre pontosan kell beszállítani a megrendelt alkatrészt vagy részegységet, és csak ezt követően jön a termék ára. De még ez sem problémamentes, mert a magyar KKV-k jelentős hányada még árat sem tud kalkulálni, nincs kontrollingja, nem ellenőrzi le, hogyan adódnak össze a költségei, nem törekszik folyamatosan a hatékonyság emelésére és így tovább. Mert ha a vállalkozás nem hatékony, hiába olcsó a magyar munkabér, nem lesz versenyképes a terméke, nem tud beszállítói státust elérni. Ezeket mind-mind meg kell tanulniuk a magyar beszállítóknak a jövőbeli siker eléréséhez. Azok a KKV-k, akik hajlandók tanulni, viszonylag gyorsan versenyképessé tudnak válni, beszállítók lesznek, képesek közvetlenül Nyugatra is szállítani, ahol még kicsivel jobb pénzt is el tudnak érni, mint itthon, és fejlődnek. De befektetés nélkül, tanulási hajlandóság nélkül mindez nem sikerülhet.- Ma azt látjuk, hogy Szlovákia például 10-15 százalékkal magasabb bérért csábítja már a kétkezi munkaerőt is a magyar járműgyártásból. Mennyire veszélyeztetik ezek a folyamatok hosszú távon a mi érdekeinket? Elképzelhető, hogy a beruházó a kedvezőtlenül alakuló tendenciák miatt egyszer csak elköltözik, leszereli a gyártósort, kiüríti a gyárat?

— A lehető legrosszabb eshetőség, hogy árspirálba kezdünk. Mikor a Mercedes Kecskemétre jött, az egyik első megállapodásunk az volt, hogy nem kezdünk árspirálba. Ne ebben vetekedjünk, hanem arra próbáljunk törekedni, hogy legyen megfelelő mennyiségű képzett munkaerő. Ehhez többek között közönségkapcsolatok kellenek, hogy elvigyük a gyárba a középiskolásokat vagy a 8. osztályosokat, és megmutassuk nekik, hogy is néz ki egy modern, sikeres gyár. Törekedjünk arra, hogy a szülők is megismerkedjenek vele, hogy legyen módjuk megtapasztalni: ez nem koszos, poros és olajos ipari üzemcsarnok, hanem valódi high-tech, ahol többek között magas szintű számítástechnikai ismeretekre van szükség. Mind a gyerekeket, mind a szüleiket meg kell győzni arról, hogy ide törekedjenek, mert itt biztos jövő vár azokra, akik hajlandók megtanulni egy új munkakultúrát.

Az én fejemben az van, hogy aki nagyon jó, az menjen vállalkozónak. A tanulóképes ifjúság nagyobb hányada menjen ebbe az irányba, ahol biztonságot kap, magas szintű munkát kap, nyelvtudást, nemzetközi kapcsolatokat. És talán kevesebben menjenek például fodrásznak. Nem vitatom, az is kell, ott is hiány van, de legyen egy kiegyensúlyozott kínálat, és ha ezt el tudjuk érni, előrelépünk. Mániám, hogy a közmunkásokat vissza kell vezetni a munka világába, de az nem úgy történik, hogy 150 közmunkásból kiválasztok 15-öt, aki majd bemegy

106