Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Kecskemét és környéke közép-európai járműipari központtá válik (Lepsényi Istvánnal Kriskó János beszélget)
A másik kitörési pont az volt, hogy a tulajdonosok úgy érezték, a kelet-európai piac a Knorr gyenge láncszeme. Ez a piac nem volt olyan léptékű, hogy megérte volna Németországból koordinálni. Felismerték, hogy van egy magyar cégük, amelyre a piacbővítést nyugodt szívvel rábízhatják ebben a térségben. A bizalom már rég adott volt, tudták, hogy ez a magyar cég, és Magyarország általában, nagyon jó esélyekkel rendelkezik a kapcsolatok kiépítéséhez. Átadtak nekünk egy nagy piaci területet, hogy építsük fel az értékesítést. így Kecskemét 27 országot kapott meg, ahol az eltelt húsz év alatt igencsak szépen és sikeresen felépítette az értékesítési hálózatát, kezdve Belorussziától egészen Kazahsztánig és Izraelig. A Knorr történetéhez tartozik még, hogy a vállalatnak két lába van: az egyik a közút, a másik a vasút. A közút sikerén föllelkesülve a vasúti divízió is felszerelt egy gyárat Budapesten. Ez a gyár nagyságát tekintve talán még nagyobb is, mint a kecskeméti. Ott is folyik kutatás-fejlesztés, de Kecskeméttel szemben ott nincs értékesítés. Magyarországon a Knorr ma körülbelül 2500 főt foglalkoztat, a két cég forgalma pedig évente 350 millió euró körül lehet.- A város abban az időben, amikor ön 1995-ben a Knorr élére került, mennyire volt segítőkész? Egyáltalán mit tehetett egy települési önkormányzat az ügyben, hogy letelepítsen egy olyan jó beruházót, mint amilyen a Knorr-Bremse?- Amikor én odakerültem, akkor elég nagy volt a feszültség a város és a cég között. A cég 1990-ben még foglalkoztatott 900 embert, 1995-ben, érkezésem évében már csak 380 embert, és veszteséges volt. A Knorr mint név, mint márka sem volt ismert Magyarországon. Ha elmentem tankolni egy benzinkútra, és számlát kértem, akkor az alkalmazott szinte magától értetődően a hasonló nevű levespor- előállítóra gondolt! Nagyon szoros és szisztematikus munkával ezt teljesen meg tudtuk változtatni. Manapság, ha betérek egy benzinkútra tankolni, akkor azt tapasztalom, hogy az esetek többségében már tudják, hogy mi nem a levesporos cég vagyunk, ehelyett azt szokták inkább kérdezni: Maguk az a vállalkozás, akiknek fejlesztőintézetük van Magyarországon? Megismertek bennünket, de ehhez sok munka kellett. Az önkormányzat viszonylag gyorsan rájött arra, hogy segítenie kell az idetelepülő vállalkozások fejlődését, mert ez kifizetődik. Nem felejtem el, Zombor Gábor polgármester volt az első, aki egyébként az üzletemberek javaslatára beterjesztett egy, a helyi iparűzési adó csökkentésével számoló gazdaságfejlesztési programot. Mindenkinek égnek állt a haja, attól tartva, hogy csökkenni fognak a város bevételei. Zombor azzal érvelt, hogyha csökkentik az iparűzési adót, akkor több céget vonzanak Kecskemétre, növekszik a forgalom, és összességében növekszik a város bevétele is. És amikor tíz évvel a program bevezetése után visszatekintettek, azt látták, hogy a polgármester elgondolása százszázalékosan teljesült.- Mi módon szerzett tudomást a város vezetése arról, hogy a betelepülő vállalkozásoknak éppen miben tudna segíteni?- A város mindig figyelte, hogy mire van szüksége a vállalatoknak. Nem mindig tudott segíteni, de ha azt mondtuk, bicikliútra volna szükségünk, akkor meg99
