Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében
leginkább Baja és Székesfehérvár társadalmára emlékeztet, de a debreceni belterületi adatok is nagyon hasonlóak voltak.45 A kereskedelem és hitel területén dolgozók 18,1%-a volt izraelita, ami kilencszerese volt a lakossághoz viszonyított arányuknak. A közszolgálat és szabad foglalkozások csoportjában a reformátusok aránya volt a legmagasabb (26,2%). A városi értelmiséget külön is érdemes megvizsgálnunk felekezeti hovatartozás szerint. A zsidók aránya az orvosok (32,1%) és az ügyvédek (24,2%) között volt kiemelkedően magas. A reformátusok aránya szinte minden értelmiségi pályán meghaladta a városi arányukat: a középiskolai tanárok 49,1%-a, az ügyvédek 40,3%-a, a bírák és ügyészek 38,1%-a, a városi tisztviselők 36%-a, az elemi iskolai tanítók és tanítónők 29,8%-a, az állami tisztviselők 26,1%-a volt református, míg a város lakosságának mindössze 20,2%-át tették ki.46 A második világháborút követően a legjelentősebb változás Kecskeméten is (csakúgy, mint országosan) a mezőgazdaságban dolgozók arányának gyors csökkenése és az iparban, majd az egyéb ágakban dolgozók arányának gyors növekedése volt. Ez egy nagyon gyors modernizációs folyamatként is felfogható. Nyugat-Európában ez egy hosszú évszázados folyamat volt, míg Magyarországon néhány évtized alatt megtörtént a foglalkozásszerkezet radikális átalakítása. Ilyen rövid idő alatt ez csak erőszakkal, kemény társadalompolitikai beavatkozással mehetett végbe. 1949-ben Kecskeméten a lakosság 45,4%-a foglalkozott mezőgazdasággal, országosan ez az arány még magasabb volt (53,8%), de jelentősen meghaladta a vidéki városokra jellemző értéket (36%) is. 1960-ra a mezőgazdaságban dolgozók aránya nagymértékben csökkent, közel 18 százalékponttal, ami azzal magyarázható, hogy ekkor zajlott a kollektivizálás utolsó hulláma. Ezzel párhuzamosan az iparban és építőiparban dolgozók aránya dinamikusan növekedett. 1960-ig az iparban dolgozók aránya alacsonyabb volt a városban, mint az országos arányuk. 1970-től - a hatvanas évek ipartelepítései következtében - már meghaladta az országos arányt (36,3%). De a vidéki városok átlagától Kecskemét mindvégig elmaradt az iparban dolgozók arányát tekintve: a hatvanas években átlagosan hét, a hetvenes években öt százalékponttal.47 1990-re a mezőgazdaságban dolgozók aránya 11,2%-ra csökkent, országosan pedig 15,4%-ra 48 1980-ban és 1990-ben pontosan megegyezett Kecskemét iparban dolgozóinak aránya az országos adatokkal. Az összes többi ágazatban dolgozók aránya folyamatosan emelkedett a vizsgált időszakban, egyedül 1970- ben figyelhetünk meg némi visszaesést az egyéb szektorban dolgozók között. Az egyéb ágazatokban mindvégig jóval többen dolgoztak Kecskeméten, mint országosan. A különbség 3,6 és 7,2% között volt. A 2011-es népszámlálás idejére az ágazati besorolás jelentősen megváltozott, ezért a korábbi adatokkal az összehasonlíthatóság nehézkes. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 45 Tímár 1993: 81. 46 Kovács 1935: 26. 47 Kiss 1990: 25-26. 48 Romsics 2001: 472. 93
