Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében

Kecskemét volt a közigazgatási, rendészeti, igazságszolgáltatási, oktatási, gazdasági és kulturális központja. A második világháború után az ipar hiányos és egyoldalú maradt a városban.25

1958 decemberét követően Bács-Kiskun megyében is felgyorsult a parasztság termelőszövetkezetekbe kényszerítése, a Homokhátság jó részén szakszövetkezetek jöttek létre, melyek nagyobb szabadságot biztosítottak a termelőknek. 1961 márciusára befejeződött a „mezőgazdaság szocialista átszervezése" a megyében.26 Ezen folyamat következtében a vidéki emberek jelentős része elveszítette megélhetését, és egyre többen vándoroltak el az iparosodottabb térségekbe. 1949 és 1960 között több mint 53 ezer fő költözött el a megyéből, ebből 1957-ben közel 30 ezren.27 Az egyre komolyabb méreteket öltő elvándorlást és a foglalkoztatási problémákat csak a vidéki ipartelepítéssel és új munkahelyek létrehozásával lehetett orvosolni.

A hatvanas években a nagyobb városokban intenzív ipartelepítés folyt. A szocializmus időszakában az Alföld részaránya a beruházásokból alacsony szinten stabilizálódott, mert a beruházásokért folytatott küzdelemben eleve hátrányos helyzetből indult. Ennek okait Lengyel Imre a következőkben látta: az Alföldön a mezőgazdaság volt a meghatározó, és ezen szektor gyenge alkupozícióval rendelkezett. Az ipartelepítés felemás módon történt, a nagyobb vállalatok főként élőmunka-igényes leányvállalatokat hoztak létre. Az Alföldön működő cégek központjai nem itt voltak, hanem az ország más térségeiben. A jelentősebb alföldi vállalatok az élelmiszer- és a könnyűiparban jöttek létre, amelyek nem tartoztak a szocialista állam által preferált cégeik közé, és az infrastruktúra is fejletlen volt az Alföldön.28

A megyei pártbizottság - a megyei tanács iparfejlesztési koncepciója alapján — jelentős erőfeszítéseket tett a minisztériumi ipar Bács-Kiskun megyébe vonzására, elsősorban a főváros közelségére hivatkozva. Az volt a terv lényege, hogy a kihasználatlan vagy felszabadítható üzemeket, épületeket felajánlják a minisztériumoknak ipartelepítési célra. A város ipara a második ötéves terv (1961-1965) második felében indult fejlődésnek, amikorra beérett a korábbi koncepció, azaz a minisztériumi ipar sorra vette át a fejlettebb tanácsi vállalatokat. Új üzemek sorát telepítették le a városban, és a meglévőket is korszerűsítették, ennek köszönhetően az ipar fejlődési üteme a megyében kétszerese lett az országos átlagnak.29 A harmadik ötéves terv időszakában (1966-1970) is folytatódott ez a lendület, főleg Kecskeméten.30 A hatvanas évek elejétől ez a gazdasági fellendülés tudta

25 Az élelmiszeripart az Első Kecskeméti Konzervgyár, Platter János Konzervgyára és a Benedek-féle Baromfifeldolgozó jelentette, ezen túl a nagyobb üzemek közül a Gépgyár, a Cipőgyár és a Gyufagyár működött a városban.

26 Kereskedő 1970: 68-70.

27 Nagy 1970: 89.

28 Lengyel 1990: 116-117.

29 Nagy 1970: 91-92. Az iparban foglalkoztatottak száma az 1960-as 27 600-ról 1965-re közel megduplázódott, 46 700-ra nőtt a megyében, ezzel az elvándorlók száma is erősen csökkent.

30 A korábbi gyárak rekonstrukciója mellett ekkor kezdte meg működését a városban a Szerszám és Gépelemek Gyára, a Fémmunkás Vállalat, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyára.

88