Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében
évtizedenként. A növekedés elsődleges oka a hatvanas években az volt, hogy a falvakban élőket termelőszövetkezetekbe kényszerítették, ezzel tömegek veszítették el megélhetésüket és hagyták el a mezőgazdaságot, és gyakran a falvakat is. 1950 és 1970 között közel egy millió fő lépett ki a mezőgazdaságból és keresett magának más megélhetést.16 Közülük sokan a nagyobb városokban telepedtek le. A nyolcvanas években Hetényegyháza, Helvécia és Matkó visszakerült a városhoz, így a területe és a népességszáma is gyarapodott. A rendszerváltás időszakára haladta meg Kecskemét népességszáma a százezer főt. A népességszám azóta is növekszik, bár csökkenő mértékben. A város kül- és belterületén teljesen ellentétes irányú folyamatok mutathatók ki 1950 előtt és az azt követő időszakban, így ezt érdemes külön is megvizsgálni. A 20. század első felében a második világháborúig, 1900 és 1941 között 50 százalékkal nőtt a város lakosságának száma. A belterületen mindössze 14 százalékkal, a külterületen ezzel szemben közel megduplázódott, 92 százalékkal nőtt. A második világháború előtt Kecskemét népességszáma dinamikusabban növekedett, mint az ország lakossága. Az évenkénti szaporodás üteme meghaladta az országos mutatót, amely 1910-ben 1,05%, 1920-ban 0,48%, 1941-ben 0,7% volt.17 A negyvenes évek visszaesése azonban nagyobb volt, mint országosan (-0,15%). A belterületen a népesség száma a 20. század első felében 31-36 ezer fő között ingadozott. A század első évtizedében ez a szám viszonylag dinamikusan nőtt (9%-kal), a tízes években már csak 0,9%-kal, míg a húszas években már 2,2%-kal csökkent. A harmincas években szerény mértékben ismét növekedett, majd a negyvenes években, a háborús veszteségek miatt több mint kétezer fővel csökkent a belterületi lakosság száma. A második világháború időszakában a várost kiürítették a szovjet megszállás előtt, a népesség egyrészt nyugatra, a Dunántúlra ment, másrészt Budapest irányába, akik a főváros elhúzódó ostroma során nyugat felé húzódtak tovább, harmadrészt a lakosság jelentős része a környékbeli tanyákra menekült.18 A megszállás során a halálos áldozatok száma megközelítette a kétszázat19, a katonák fosztogatása és a lakosság kényszermunkára hurco- lása miatt sem igyekeztek visszatérni a korábban itt élők. A 20. század első felében igen dinamikusan növekedett a külterületen élők száma és aránya. Míg a századfordulón közel 27 000-ren éltek külterületen, addig 1949-re ez a szám már több mint megduplázódott. 1949-ig a külterületi népesség aránya is dinamikusan növekedett, ekkor elérte a lakosság közel kétharmadát (62,3%), az 1945-ös földosztást követően is sokan költöztek ki a tanyákra. A külterületi népesség jelentős növekedésének elsősorban gazdasági okai voltak, mert ebben az időszakban Kecskeméten a szőlő- és gyümölcstermesztés igen jelentős mértékben nőtt, az intenzív homoki gazdálkodás jelentős 16 Valuch 2001:199. 17 Romsics 2001: 469. 18 Rigó 2014:105-164. 19 L. Balogh 2015: 206-208. 85
