Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében

Tímár Lajos a Trianon utáni városhálózatra vonatkozó funkcionális vizsgálatai során hat nagyobb várostípust különített el. Eszerint 1930-ban Kecskemét a harmadik csoportba került, azaz olyan középváros, ahol az értelmiség, a közlekedési és kereskedelmi szférában dolgozók együttes aránya 25 százalék fölötti, így Kecskemét Szombathellyel, Székesfehérvárral, Sopronnal, Kaposvárral, Gyulával, Békéscsabával, Szolnokkal, Nyíregyházával és Nagykanizsával került egy csoportba.10

Kecskemét 1944-es kiürítése, a háborús megpróbáltatások, majd az 1945-ös földosztás miatt még többen költöztek ki tanyára. 1950-től, miután elcsatolták Kecskemét külterületének jó részét, a város területe több mint 70%-kal csökkent, népessége pedig 35%-kal.11 Az új községeket azért hozták létre, hogy a környező tanyák ellátási központjai legyenek, e funkciójuknak azonban nem igazán tudtak megfelelni. Ezt az elképzelést szorgalmazta Benisch Artúr, aki jelentős befolyást gyakorolt a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a hazai tanyapolitikára. Szerinte a mezővárosok külterületüket gyarmatként használták, ami csak a gazdagparasztok érdekeit szolgálta.12 Elképzeléseinek megfelelően az öt vidéki központ (Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr) vált a településfejlesztési politika kiemelt célpontjává. Az öt kiemelt vidéki központot Nyíregyháza, Székesfehérvár és Kecskemét követte mint középváros.

Beluszky Pál és Kovács Zoltán szerint napjainkban Budapestet az öt regionális központ funkciót betöltő nagyváros (Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs és Győr) követi, majd a megyeközpont-funkciójú települések, mint Nyíregyháza és Kecskemét jönnek a sorban. Ma egyre fontosabbak a magasabb szintű városfunkciót jelző mutatók, mint a felsőoktatási intézmények méretét jelző hallgatók és oktatók száma, a színházlátogatók száma, az aktív kórházi ágyak száma, valamint a városok gazdasági teljesítményének mutatói.13

Gerse József és Szilágyi Dániel végzett legújabban a települések hierarchiájára vonatkozó kutatást, melyben a városi funkciókat vették alapul. Ezek közül tíz tényezőt vettek figyelembe: a népesség számát, a szolgáltatásokat, a vendéglátást, az egészségügyet, a szociális ellátást, az oktatást, a kultúrát, az ügyintézést, a munkaerő-megtartást és -vonzást, valamint a gazdasági teljesítőképességet, és ezekhez rendeltek különböző mutatószámokat a legújabb adatok alapján. A városi funkciók szerint Kecskemét a fővárost követő felsőfokú központ településkategóriába került nyolc másik várossal együtt (Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Pécs, Győr, Székesfehérvár). Közülük a belföldi vándorlási egyenleg 2000 és 2013 között csak Kecskeméten, Győrben és Szegeden volt pozitív.14 A fővároson kívül, a 23 megyei jogú városban a születések száma a 2001 és 2010 közötti évtizedben csak Kecskeméten, Érden és Győrben haladta meg a tíz ezreléket. Ebben az évtizedben csak négy megyei jogú város (Érd, Sopron,

10 Tímár 1993: 45-46.

11 1980. évi népszámlálás. 3. b. Kecskemét népessége és társadalma. 8.

12 Belényi 1996: 38.

13 Beluszky-Kovács 2011: 130-131.

14 Gerse-Szilágyi 2015: 19-43.

83