Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Rajzok egy élet tájairól (Horváth Máriával Váczi Mária beszélget)
- Eddig szó esett már gyermekkorról, diákévekről, barátságról, filmekről, de nem beszéltünk még egyik szenvedélyedről, a kövek gyűjtéséről...- Igen, különösen vonzódom a kövekhez, mindenhonnan hozok magammal, s őrzöm azokat is, miket a barátaimtól kapok. Féltve őrzött kövem, amit a Böjté Csaba által alapított Szent Ferenc Alapítvány gyimesbükki gyermekotthonának udvarán találtam 2009-ben, amelyre ezt a mondatot írta nekem útra valóul: „Légy te is vigasztaló!" Ez a gondolat mindig is fontos volt számomra, hiszen minden alkotó embernek dolga a vigasztalás. Mesél a kő című filmemet, aminek történetét Lázár Ervin bölcsességekkel teli könyvéből, a Bab Berci kalandjaikról választottam, szintén szeretem. Bab Berci nálam kerti törpe lett, mert Hundertwasserrel együtt én is úgy gondolom, hogy a „kerti törpe az embereknek a természettel kapcsolatos rossz lelkiismeretét személyesíti meg. Mikor az emberek úgy érzik, hogy igazságtalanul jártak el a természet ellen, akkor bocsánatkérésül kerti törpét állítanak. A kerti törpe kicsi, mert a fű és a virágok is kicsik, s így jobban tud beszélgetni a csigákkal, nyulakkal, virágokkal, kövekkel, bogarakkal, melyek általában kicsik." A film arról szól, hogy Bab Bercit megszólítja egy kő, arra kéri, vigye magával. Elvágyódik onnan, ahol van, mert azt hiszi, máshol jobb. A törpe teljesíti kívánságát, de a kő ettől sem lesz boldog, s a történet hadd fejeződjön be Pilinszky János soraival, végül rátalál egy kisgyerek, és „Az elveszíthetetlent markolássza Egész szíve a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedül lett. Nem szabadul már soha többé tőle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakítás, egy egész tenger zúgja mégis vissza.”- Kortársaid, barátaid verseit is szereted. Orosz István Körzővel rajzolt víz címmel megjelent kötetének Ima verse, a te imád is lett. Valójában fel sem kellene tennem a következő kérdést, mert azok közé tartozol, kiknek gondolataiból, szavaiból, cselekedeteiből sugárzik, de mégis megkérdezem, mit ad neked a hit?- Orosz István Haris László fotóművészhez írott verséből kölcsönzőm a választ: „És a jelet, aki előhívja, kezében sorsunk negatívja." Olyan gyönyörű, nem? Ebben bízom, hogy sorsom negatívja Isten kezében van. És ez a bizalom egészen gyermekkorom óta bennem él. Sohasem féltem semmitől. Azt hiszem, felnőttkoromban sem, például attól, hogy egyedül maradok. Mindig élt bennem ez a bizalom, tudtam, jön segítség, hogy meg tudjam oldani azokat az élethelyzeteket, melyek az én nega ti vömön rajta vannak. Tudtam azt is, nekem kell tenni azért, hogy a helyes válaszok előhívódjanak.- Beszélgetésünk során újra meg újra visszatértünk a barátokhoz, barátságokhoz, melyek végigkísérik gyermek- és diákéveidet, veled vannak, ha filmet vagy bábszínházi terveket, könyvillusztrációkat készítesz. Sokan mondják, szeretnek veled dolgozni. Azt hiszem, nagy adomány, hogy képes vagy megtalálni az „együgyű" embereket.- Dömdödöm :)- Adottságod, hogy képes vagy meglátni mindenben és mindenkiben a szépet és a jót...- Azt gondolom, ez mindenekelőtt lelki adottság, de köze van a vizuális kulturáltsághoz is. Igaz, művészeti gimnáziumba jártam, ahol - említettem már - nekünk megtanították, hogyan lássuk meg még egy krumpliban is a szép formát. 77
