Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében

szerint mára Kecskemét közel 112 ezer lakosával a nyolcadik legnépesebb város lett Budapest, Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs, Győr és Nyíregyházát követően, megelőzve Székesfehérvárt, Szombathelyet és Szolnokot.4

Kecskemét jogállása is változott az idők során. Ferenc József második kecskeméti látogatásakor, 1857. május 24-én a korábbi mezővárost szabad királyi városi rangra emelte, amit az elöljárók már 1834-ben kezdeményeztek.5 A város jogállásának pontosítása később jogértelmezési vitákhoz vezetett, mert az „önálló város" rangot nem tudták pontosan értelmezni. A város használhatta a szabad királyi városi címet, azonban az ezzel járó jogoknak csak egy részét kapta meg.6 Kecskemét az 1870. évi XLII. te. értelmében törvényhatósági jogú városi rangra emelkedett, így függetlenedni tudott Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyétől. A törvényhatósági jogú városok elsősorban a szabad királyi városokból lettek, húsz város kapta meg újonnan ezt a jogállást, de közülük 1876-tól csak három tarthatta meg e címet: Kecskemét, Nagyvárad és Versec.7 A város önkormányzatát a törvényhatósági bizottság biztosította, mely tagjainak felét a választójoggal rendelkező felnőtt férfiak választották, a tagok másik fele automatikusan a legtöbb adót fizető virilisek közül került ki. Kecskemét közigazgatási funkciójának emelkedése a város társadalmára is hatással volt, mert erősödött az értelmiségi és tisztviselői réteg súlya. A második világháborút követően a közigazgatás átalakítása során Kecskemét az 1950-ben létrehozott Bács-Kiskun megye székhelye lett, majd a rendszerváltás időszakában, 1989-ben megyei városi, majd 1990-től megyei jogú városi rangot kapott.

Beluszky Pál és Győri Róbert kutatásai szerint - szakítva a széles körben elterjedt nyugat-kelet irányú fejlettségi lejtő tézisével - a századforduló időszakában a hazai modernizációs folyamatban a Kisalföld és az Alföld, főként a Duna-Tisza köze járt az élen. Az olyan tradicionális mezővárosok, mint Kecskemét voltak a modernizáció központjai. A korábbi elképzelésekhez képest az Alföld szerepe felértékelődött a modernizációs folyamatban.8 Az említett szerzőpáros Kecskemétet 1910-re vonatkozóan a hiányos funkciójú, megyeközpont szintű városok közé sorolta. Kecskemét így Újvidék, Veszprém, Lugos, Zombor, Nagykanizsa és Sátoraljaújhely után, Nyíregyházát megelőzve, a városok rangsorának 36. helyére került. 1910-ben a 12 hiányos funkciójú, megyeközpontszintű város közül Kecskeméten volt a legmagasabb a közszolgálatból élő keresők (1233 fő) és a - többségükben náluk dolgozó - házicselédek száma (1714 fő) is. A kereskedelemből élők száma csak Újvidéken volt magasabb, mint Kecskeméten (1529 fő). A többi mutató vonatkozásában Kecskemét az említett városok átlagos szintjén teljesített.9

4 Waffenschmidt 2015: 22.

5 Petemé 2015: 86., 104.

6 Petemé 2015: 100-105.

7 Gyáni-Kövér 1998: 52.

8 Beluszky-Győri 2005: 85-87.

9 Beluszky-Győri 2005:197-198.

82