Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében
Rigó Róbert Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében Kecskemét helye a városhierarchiában Tanulmányomban Kecskemét makrotársadalmi változásait tekintem át a népszámlálási adatok alapján, a második világháborútól a legutóbbi népszámlálásig, és megvilágítom a mögöttük rejlő okokat. A társadalomról és változásairól a legfontosabb, átfogó számszerűségi mutatókat a népszámlálások adják. A vizsgált időszakban nyolc népszámlálást tartottak Magyarországon. 1941-ben, 1949-ben, 1960-ban, 1970-ben, 1980-ban, 1990-ben, 2001-ben és 2011-ben. Ezek alapján elemzem Kecskemét népességszámának, vallási, etnikai összetételének alakulását, majd áttekintem a város foglalkozásszerkezetének sajátosságait, és ennek változásait is. A város minőségének - mérete és funkciói, szolgáltatásai - meghatározására két megközelítés alakult ki. Ma a funkcionális városszemlélet1 a leginkább elfogadott, de a városokat gyakran ma is a népességszám alapján kategorizálják, aminek nagy előnye az egyszerű nemzetközi összehasonlíthatóság.2 A 20. században a lakosságszám alapján Kecskemét helye a magyar városhierarchiában jóval előkelőbb volt, mint amikor a városi funkciók alapján készítették el a városok sorrendjét. Kecskemét 1787-ben a történelmi Magyarország negyedik legnépesebb városa volt, 1910-ben már csak a hetedik. Ekkorra már megelőzte Szeged, Szabadka és Temesvár is.3 Trianon után, 1930-ban Kecskemét ismét Magyarország negyedik legnépesebb városa lett (Budapest, Szeged és Debrecen után), majd 1950-től - a külterületeinek elcsatolását követően - a hazai városok sorában a kilencedik helyre csúszott vissza. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legújabb, 2015-ös adatai 1 A funkcionális városszemlélet lényege, hogy egy település annál inkább városias, ha minél több és magasabb szintű városi funkciót lát el. A magasabb szintű városi funkciók közül a leginkább meghatározó a magasabb szintű igazgatási központok, a hallgatók és oktatók száma alapján népesebb felsőoktatási intézmény, az aktív kórházi ágyak száma, a színházlátogatók száma, a gazdasági teljesítmény jelzőszámai. 2 Bácskai 2003: 246. 3 Gyáni-Kövér 1998: 55. 81
