Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Rajzok egy élet tájairól (Horváth Máriával Váczi Mária beszélget)
A népmesékben az a gyönyörű, hogy egy teljes világképet közvetítenek a pokoltól a mennyországig. Sokszor látható a kerek, forgó táj, ami szintén a teljességre utal. Minden mese valójában a főhős életútját szimbolizálja. A tartalmi szépségen túl vonzó az a határtalan szabadság és játékosság is, amit ez a műfaj megenged mind a mesélőnek, mind pedig a film- és zenecsinálóknak. Népművészetünk, népmeséink és népünk tárgyművészete, Malonyay Dezső gyűjtőmunkájának köszönhetően, olyan bőséges és káprázatos lehetőségeket kínál, hogy a ráunás veszélye nélkül még sok film készülhetne. Talán majd a fiatal filmesek újra rátalálnak erre a kiapadhatatlan forrásra! Közel 40 év alatt készült el a Magyar népmesék sorozat. Szolgálat volt ez is, mert sokszor kevés pénzből, mégis alázattal, munkát nem sajnálva dolgoztunk. Voltak néha hullámvölgyek, például amikor a stúdióvezetés a bukaresti rajzfilmstúdiót akarta megbízni a Magyar népmesékkel, mert itt éppen pénzes francia produkció készült. Most az utóélete zajlik ennek a több évtizedes munkának. Nemrég adták át, a gyerekek és az orvosok örömére, a megyei kórház új gyermekosztályát, népmesefigurákkal és -motívumokkal díszítve. Ugyanakkor elszomorít, hogy országszerte boldog-boldogtalan használhatja már a főcímgrafikát és a figuráinkat, közkincsnek érezve, amiből sajnos sem az alkotók, sem a stúdió nem profitál; és azt hiszem, rajtunk kívül mindenki más meggazdagodott volna a négy évtizednyi munka eredményeként. De, ami mindezeknél fontosabb, hogy - Esterházyval szólva - egy bizonyos színvonal fölött nem megyünk egy bizonyos színvonal alá.- Több filmed bölcsője egy-egy Weöres Sándor-, Kányádi Sándor-, Szabó Lőrinc-, Lázár Ervin- vers és -mese. Mit jelent számodra a költészet, az irodalom?- A rövid válaszhoz Márai Sándort hívom segítségül, akivel mélyen egyetértek abban, hogy a „vers minden emberi közösségben az ünnep nyelve, mely Isten és ember között közvetít". Véménden, az általános iskolában a magyart Makai Ida tanította, aki különös lény volt szemünkben, mert verseket írt. Az élmény, hogy egy költő lakik a falunkban, nagy hatással volt rám is. Szavaltam ünnepségeken, de legszívesebben csak úgy, magamnak szerettem és szeretem mondani a verseket. Az animációs film, véleményem szerint, maga is költészet! Az animáció sűrített képek és gondolatok folyama, mint a vers. Láthatatlanul is ott van minden filmemben az a költő vagy író, akinek a verseit, írásait éppen abban az időben olvastam, amikor egy-egy filmterven gondolkodtam vagy már forgattam. Az első ilyen, számomra máig kedves filmem Weöres Sándor Az éjszaka csodái című verséből született, a Kaláka együttes zenéjével 1982-ben. Beszélgetésünk kezdetén is megemlítettük Szabó Lőrinc nevét, egyik költeményének néhány sora magával ragadott, s lett filmverssé Állóképek - Rajzok egy élet tájairól címmel, amiben fellelhető maga a vers is, de nem verbálisán. A film szerkezete is versszerű, mint ismétlődő rím, egy hintázó kislány mossa el a versszakok végét. Szándékosan nem használtam a teljes képmezőt, csak egy lebegő kereten belül mozdul a kép, gondoltam, nekem ennyi is elég a vászonból, hogy hatni tudjanak a fényképek, bogarak, lepkék, kavicsok apró történései. A technika segítségével Kiss Erzsi nagyon kifejező, különleges hangja állt össze zenévé, és sokat adott a filmhez, melyben keveredik a stilizált és a natúr világ. Közel érzem magamhoz az utolsó képkockán látható kis figurát, ahogy csöndben fekszik a földgömbön és hallgat, és figyel, s fürkészi a csendet. 76
