Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Hatékonyan, versenyképesen a pályán maradni (Szarka Balázzsal Kriskó János beszélget)
- A paradicsom részben szintén nosztalgia? Hogy több annál, azt jól jelzi, hogy az eddigi kapacitásukat a tavaly beállított Catelli-gépsorral megháromszorozták.- Nem nosztalgia, bár megvolt ez a kapacitás itt az üzemben régen is. Abban a bizonyos régi konzervgyári időszakban a paradicsom meghatározóbb volt mint alapanyag, csak teljesen más logisztikával, más föltételekkel gyártottuk. Amíg a paradicsomszezon tartott, itt a Békéscsabai úton nem nagyon lehetett közlekedni, mert végig álltak a paradicsomos kocsik. Most annyi történt, hogy felmértük a hazai meg a nemzetközi lehetőségeinket, és úgy döntöttünk, hogy a paradicsomsűrítő kapacitásunkat megnöveljük. Részben új termékeket állítottunk be, mint amilyen például a paradicsom-ivólé vagy a sűrített paradicsom, mivel azok a konzervgyárak, amelyek korábban gyártották, megszűntek, vagy csak minimális mennyiséget állítanak elő, azt is kifogásolható minőségben. Megvásároltuk tehát az elérhető legkorszerűbb berendezéseket, és a korábbit háromszorosan meghaladó kapacitást hoztunk létre. De nem elég a kapacitás fejlesztése, ehhez olyan nyersanyagfajta kellett, ami bírja az új technológiát. Régen kézzel szedték a paradicsomot, ma viszont ezt a mennyiséget már kézzel nem lehet leszedni, át kellett állni a gépi szedésre. Büszkén mondom, hogy 2015-ben minden idők legnagyobb nyersanyagmennyiségét dolgozta föl a szakág. Hétezer vagon nyers paradicsomot dolgoztunk fel 54 munkanap alatt. Ez azt jelenti, hogy több olyan napunk volt, amikor 170-180 vagon nyers paradicsom ment végig a szalagon 24 óra alatt, és nem álltak sorban az autók a gyár előtt, az átvételre várva.- Úgy tudom, a paradicsomvelő egy része Németországba megy. Az is benne volt a fejlesztési döntésben, hogy volt egy stabil, jó nevű müncheni vevőjük?- Feltétlenül. Úgy nem szabad nekiindulni a fejlesztésnek, hogy nem ismerem a piacot. Még így is lehetnek meglepetések, de csak a piac igényei alapján szabad fejleszteni. Én valamikor gyártó voltam, nem kereskedő. Akkoriban Hetényegyházán nem tudtam annyi Piros Aranyat, Gulyáskrémet, mustárt gyártani, hogy ne tudtam volna azonnal eladni. Később változott a helyzet, nem jöttek már kérni egy kartont, öt kartont. Megnőtt a kapacitásunk, és egyszerre az lett a kérdés, hogy a megtermelt árut kinek adjuk el. Ez tanított meg arra, hogy mindenkor a piac igényei alapján kell fejlesztenünk. A paradicsom esetében abban bízunk, hogy a hazai piacunk is erős, számos saját paradicsomos termékünk piacvezető, elég talán, ha csak a ketchupöt meg a Gulyáskrémet említem. Számtalan olyan terméket gyártunk, amibe nem vásárolt paradicsomot teszünk, mint korábban, hanem a saját paradicsomunkat. Vagy ott van a paradicsomivólé. Állítom, hogy ez a paradicsom rostos ivólevünk sokkal egészségesebb, mint a cukrozott üdítőitalok bármelyike. Csak még idő kell hozzá, hogy megfelelő marketingmunkával megnyerjük a piacot. A lényeg, hogy ma már nemcsak belföldben gondolkodunk, hanem exportban is. A német vevővel nekünk nagyon régi üzleti kapcsolatunk van. Az ő cége Németországban ugyanazt gyártja, amit idehaza az Univer. A korrekt üzleti kapcsolat mellett kialakult kettőnk között egy baráti kötődés is, és tagadhatatlanul benne volt a fejlesztési döntésünkben, hogy jó előre tudtuk, ennek a vállalkozásnak bérmunkában, nagy tételben, kifejezetten piaci alapon, paradicsomsűrítményt fogunk szállítani 69
