Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Hatékonyan, versenyképesen a pályán maradni (Szarka Balázzsal Kriskó János beszélget)

vajon őszinte-e az adott területért felelős munkatársam. Elhittem azt, amit mondott, de ha rájöttem, hogy mellébeszélt, akkor szintén megváltam tőle. És ha ez a kettő, a tisztakezűség és az őszinteség megvolt, csak akkor következett, hogy szakmailag alkalmas vagy nem alkalmas, diplomás vagy nem diplomás. Azt is el kell mondanom, hogy abban az időben nem tolongtak az Univemél a diplomás kollégák. Ehhez egy új, hozzáértő generációt kellett felnevelni. A hármas követelmény pedig a mai napig nem ment ki a divatból, ezt következetesen alkalmazzuk. Igaz, én ma már nem alkalmazok közvetlenül munkatársakat, hanem a részvény- társaságok meg a szakágak vezetői veszik fel őket, de ők ugyanígy alkalmazzák és tudatosítják az elvárásainkat a jelentkezőkben. És valahogy megmaradt az emberekben, hogy az elnökkel nem lehet mellébeszélni, csak akkor van itt jövőnk, hogyha őszinték vagyunk. Inkább mondjuk meg, ha egy kérdésben épp felkészületlenek vagyunk, könnyebben megbocsájtja, mintha mellébeszélnénk.- 14 ezer szövetkezeti tagot említett 1983-ban. Felteszem, hogy a létszám erősen csökkent '90—91-re. Az Univernek hogyan sikerült talpon maradnia?- Körzetesítettük az Univer szakterületeit. Ezekben a körzetekben külön volt a város, és itt más célokat fogalmaztunk meg a szövetkezeti tagjainknak, mint vidéken. A vidéken élőknek volt háztáji gazdasága, és jogos igényük volt, hogy vásároljuk meg tőlük a nyulat, a csigát, a tejet, a bort vagy a szőlőt. Ott tehát a felvásárlással szolgáltatást kellett nyújtanunk. Itt a városban kevesebb ilyen igény jelentkezett. Itt inkább az volt a feladat, hogy a boltjainkban olyan kínálat legyen, ami képes becsábítani a vevőket. Kedvezményeket adtunk, folyamatosan akciós termékeket kínáltunk, törzsvásárlói kártyát vezettünk be, hogy meg is tudjuk tartani a vevőkörünket. A rendszerváltáshoz eljutva fel kellett tennünk magunknak a kérdést: maradunk-e ÁFÉSZ, vagy átalakulunk. Az átalakulás mellett döntöttünk, de az előbb már utaltam rá, hogy szigorúan egy közösségben, nem elaprózva az egykori ÁFÉSZ-vagyont. Az egyes üzletrészeket átváltottuk részvényekre. Fölkínáltuk, hogy aki részvényt akar, annak átváltjuk az üzletrészét, aki pedig nem kíván részvényes lenni, annak meghatározott összeggel kivásároljuk az üzletrészét. így alakult az ki aztán, hogy ma, ugyan különböző részvénytársaságoknál, de közel ötszáz részvényese van az Univernek. Külön az iparnál, ez az Univer Product Zrt., külön a szövetkezetnél, ez az Univer Szövetkezeti Zrt., és külön az Alföld Zrt.-nél. Jelenleg hat részvénytársasággal működünk, s mindenhol önálló részvényesek vannak. Emellett három kft.-t is működtetünk,- Látott-e előképeket a részvénytársasággá való átalakulásra, vagy ebben a szektorban önállóan kellett kitalálni mindent?- A törvény szellemében tudtunk áttérni egy központi irányítási szisztémából a piacgazdaságra. Járatlan útra tértünk, mindent ki kellett taposni, és nem szégyellem, voltak tévútjaink is. De talán az is az erősségünk volt, hogy nem féltünk bevallani a nyilvánvaló tévedéseket, és volt erőnk azonnal váltani. Ha a cégnél egy döntéshozó tíz döntéséből kettőben téved, nyolc esetben pedig jól dönt, akkor én nem a kettő miatt marasztalom el, hanem elismerem a nyolc jól sikerült döntése miatt. Feltéve persze, hogy a rossz döntéseit is jóhiszeműen hozta meg.

64