Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Iványosi Szabó András - Hoyk Edit: Kecskeméti táj, kecskeméti tájváltozások

A szűkebb értelemben vett városi talajok a belterületeken gyakoriak. Ezek a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységekkel (pl. ipar, közlekedés, háztartás stb.), illetve tetemes mennyiségű műtermékkel károsított vagy szennyezett belső városi talajok. A városi környezet és a városi területhasznosítás rombolja a talajszerkezetet: a taposás, valamint a járművek súlyának hatására a talajok erősen tömörödnek, pórusterük csökken, lemezes szerkezetet vesznek fel, amely csak korlátozott átszivárgást tesz lehetővé.19 20 A csupasz városi talajfelszínen gyakran figyelhető meg „kéreg" kialakulása. Ez vagy a felszínen, vagy a felszínközeiben, néhány centiméteren belül jelenik meg. A kérgesedést tovább fokoza a csupasz felszínre becsapódó esőcseppek kinetikus energiájának az aggregátumokat szétcsapó hatása is.19 20 21 Az ilyen, legkevésbé permeábilis rétegek akadályozhatják a víz áramlását és a gázok diffúzióját akár az egész talajszelvényben.22

A belterületbe vonások, a földterületek művelésből való kivonása folyamatosan növeli az előbb sorolt hatásoknak kitett talajok kiterjedését. Mindenképp figyelemre méltó, hogy a lakóterületi terjeszkedés, a közlekedési infrastruktúra bővülése, az ipar területfoglalása (üzemek, logisztikai központok építése) nemritkán a legjobb termőképességű területek beépítését eredményezi - Kecskeméten is. Nem kétséges, hogy ez csakis a város természetes környezetének lépésről lépésre előrehaladó leromlásaként értékelhető. Nyilvánvaló, hogy a városi talaj nem ideális közeg a növényzet számára, és ez korántsem közömbös a levegőminőség vagy a klímavédelem szempontjából.

Egy évezred tájváltozásai

„A kecskeméti pusztáról, amint ez a török korszak után megjelenik, (...) világos képünk van: víz, láp, homokbucka, törpenövényzet alkotják e kép jellegzetes vonásait, s a nép nyelvében különböző, ma már többé-kevésbé kiveszett kifejezések élesen elhatárolják e pusztai táj jellegzetes részeit. Vízeres laposok, tocsogós kelők, haragoszöld sömlyékek, szénás szittyák, zsombékos turjányok, sziksós bogárzótavak, ragyás vakszikek, gyöpös szigetek, kopár siványok, hegyes-völgyes buckák, ezeken a pusztai növények, nyárjasok, borovicskák, sefű-sefa-félék, a homokon királydinnyék s ökörfarkkórók, a mezőkön ördögszekér, mit a szél hajt, a siványokon árvalányhaj, hozzá a jellegzetes fauna: a nádasokban rókák, sasok, bíbicek, vízicsibék, gémek, gólyák, vadgalambok, ezek adták meg a kecskeméti pusztának pusztajellegét."

(Szekfű Gyula)23

19 Mucsi L. 1996: 44.

20 Patterson, J. C. 1976: 85.

21 Craul, Ph.J. 1994: 123.

22 Farsang A. - Puskás I. 2009: 397-409.

23 Hóman B. - Szekfű Gy. 1935-1936

23