Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Iványosi Szabó András - Hoyk Edit: Kecskeméti táj, kecskeméti tájváltozások

talajtípusra jellemzően - a talaj felső, 0-35, illetve 35-60 cm-es talajrétegében koncentrálódnak. Ugyanakkor ez a legnagyobb koncentráció a rendszeres mérések kezdetén (1992/93-ban) is csupán 0,2-0,25% volt, tehát a szoloncsák talajokra jellemző értéket nem érte el. A 60 cm-nél mélyebb rétegek sótartalma már ekkor is minimális volt. Napjainkra a Duna-Tisza közi talajvízszint általános süllyedése miatt a sók kimosódása vált uralkodóvá: az 1990-es évek közepére a felszín közeli rétegek (0-60 cm) sótartalma gyakorlatilag eltűnt (20. ábra).

A sótartalom ilyen mértékű csökkenése, illetve eltűnése azt is jelenti, hogy a szikesként besorolt talajok egyre kevésbé tartoznak a szikes kategóriába. Ez együtt jár a felszíni sókivirágzás háttérbe szorulásával is, holott a só felszínen történő felhalmozódása a Duna-Tisza közi szoloncsákok jellegzetességei közé tartozott. Napjainkra a sókivirágzás a kiszáradóban lévő szikes tavak parti zónájára korlátozódott.

A szárazodás és a sziktelenedés nyomán a szikes puszták gyepállományainak sajátos, halofiton só- és víztűrő fajait felváltják a sót kevésbé, de a szárazságot jól tűrő fajok. Ennek a folyamatnak jó példája a Fülöpháza környéki szikes tavak (pl. Szívós-szék, Szappan-szék) vegetációjának változása.

Kecskemét kapcsán érdemes említést tenni a városi talajokról is. A nagyvárosok területén az eredeti talajok helyén akár több méter vastag ún. kultúrszint halmozódhat fel. Lehmann - Stahr17 18 „belső antropogén", „külső antropogén", valamint „természetes" városi talajokat különböztet meg.

17 Lehmann, A. - Stahr, K. 2007: 247-260.

18 Forrás: Talajtani Információs és Monitoring-rendszer

22