Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Svébis Bence: Dezillúziók diktátorai

ság, önbizalomhiány és unalom. Ennyiben visszanyúl a szerző korábbi köteteinek világához, mi több, egy, a Rablóhalakban olvasható történet ismét megelevenedik. Olyan ez a majd' százötven oldalnyi történet, mintha Kötter eddigi írásai ennek előtanulmányai lettek volna, ez volna a jéghegy csúcsa, ami mindent összegez, és minden egyéb csak lábjegyzet volna hozzá. Olyannyira igaz ez, hogy egy helyütt még magát is beleírja, illetve egy Kötter nevű, menő és gátlástalan ügyvédét, aki minden eddigi szereplőnél antipatikusabb. Nem véletlen, hogy az író saját vezetéknevét kölcsönözte ennek az ellenszenves karakternek: iróniája itt fordul egyértelműen öniróniába, hiszen Kötter maga is ügyvédként dolgozik.

Tanulmányút e három könyv, melyet végigjárva szinte adja magát az összevetés, hisz Kötter maga is többször idéz többek közt Bret Easton Ellis és Michel Houellebecq műveiből, azonban ez a világ némiképp más. Sokkal esetlenebb és eseménytelenebb, ezeknek a szereplőknek már a törvényes és a törvényen túli kicsapongás sem adatik meg, belebuknak a magánéletükbe. A kilátástalanság kesernyés légköre ez, mely rácáfol Sartre-ra: a pokol nem a többi ember, a pokol mi magunk vagyunk.

(Kalligram, 2013, 2014, 2015)

103