Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Svébis Bence: Dezillúziók diktátorai
Svébis Bence Dezillúziók diktátorai Kötter Tamás: Rablóhalak, Dögkeselyűk, A harcból nincs elbocsátás Ismerjük a mondást, miszerint: lépj egyet hátra, és onnan tekints az életedre. Kötter Tamás ennek ellenkezőjét teszi: egyet előrelép, bele a sűrűjébe, és onnan vizsgálja az őt körülvevő világot. Három kötetből álló, de valójában egy egységként is kezelhető novellafüzére egy zárt, de nem csak ezért fullasztó világot tár fel megrendítő részletességgel és csikorgó iróniával. Első, 2013-ban megjelent novelláskötete, a Rablóhalak a kiváltságosok, a menedzservilág élvhajhász élvezőit, vagy inkább elszenvedőit vonultatja fel. A világ parazitája az üzletember, aki pusztán látszathatalommal bír: egy mesterségesen fenntartott társadalmi berendezkedés kulcsfigurája. A magát elfogadónak hirdető, de csak részben toleráns társadalom elvárásai termelték ki ezt az embertípust, kinél minél fényesebb a külcsín, annál fakóbb a belbecs. Az utóbbi hiányosságait az előbbivel kompenzálja. A semmilyen ember a tárgyak valamilyensége által akar kitűnni. Autó- és ruhamárkák, a legmenőbb szórakozóhelyek és turisztikai úticélok kergetik itt egymást, licitálnak egymás fölé, és nincs megállás. Nincs legjobb, mert nincs józan értékítélet. Az emberfeletti hatalommal bíró emberalatti ember a legkártékonyabb létforma, mert nem tudja, mivégre van a világon. Nem tud mit kezdeni erejével és hatalmával, és ahelyett, hogy a jó szolgálatába állítaná, az önimádat és a nagyságmánia lesz úrrá rajta. Embertelen, mert hiányzik belőle az empátia, nem képes mások helyzetébe képzelni magát, csak saját maga létezik önmaga számára, de valójában már azt is unja. Cselekvései pótcselekvések, nem előre viszik, itt csak a haladás illúziója van meg. Vagy még az sem: már illúziók sincsenek, csak az akarat, a saját akaratuk rákényszerítése másokra. A dezillúziók diktátorai ők, üres senkik, tehetségtelen Michelangelók a fontoskodás falanszterében, akik nem tehetségük meg nem becsülése miatt végzik a lélekölő munkát, nem azért, mert senki sem látta meg valódi képességeiket, hanem mert sosem volt bennük több. Az infantilis, felnőni képtelen világ reprezentánsai - érdekes látni, hogy Potozky László Éles című regényének 21 éves elbeszélője ugyanúgy kizárólag a Facebook és a pornóordalak megnyitására használja böngészőjét, akárcsak Kötter harmincpluszos szereplői -, akik hűen tükrözik, mert kiszolgálják a hibás mechanizmusokból összetákolt világot. Érzéketlenek, mert 100
