Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Parasztok és cívisek a hódoltság jogszolgáltatásában
is joggal feltételezhetjük, hogy egy már a jegyző által jól ismert, és már visszatérő gyakorlattal, írott formulával állunk szemben. Tehát távolról sem alaptalan annak feltételezése, hogy ez a jogi intézmény már a hódoltság első szakaszában is működött. Az eddigieket alátámasztja még két rendkívül fontos epizód. Ugyanis e jogi intézmény létével kapcsolatosan Pest megye legújabb monográfiájában - a késő középkori településfejlődés ismertetése során - Tringli István e témához két rendkívül fontos adatot szolgáltat. Az első a XV. század közepéről való: „1459-ben fogott bírói ítéletet hoztak a Pilis melletti Hartyánpilis nevű föld vagy bozótos ügyében." A másik jogi esemény a század végén keletkezett: „1496-ban fogott bírói ítélettel döntöttek az Alagi nemesek között... több birtokrész ügyében,.."16 Az egymástól térben és időben jelentős távolságban levő eset alapján joggal gondolhatunk arra, hogy nem egy véletlen esettel, nem egy félresikerült megfogalmazással állunk szemben, hanem egy szélesebb körben működő jogi intézmény létével. Ha pedig ez így van, akkor ezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a fogott bírák intézménye nem a hódoltság második szakaszában, illetve a hosszú háború során alakult ki a köz- biztonság hiánya, majd a török igazgatás és jogszolgáltatás visszahúzódása miatt, hanem már a középkorban - és távolról sem csak a három város környékén - működő intézmény volt. Ha majd néhány újabb adat kétségtelenné teszi ezt a feltételezést, ez azt is jelenti, hogy újabbal nő azon intézmények száma, amelyek Magyarországon már a középkortól széles körben ismertek voltak, működtek, és a hódoltság első szakaszában a török hatalom berendezkedése során sem szűntek meg, és a maguk módján hozzájárultak a magyar jogszolgáltatás, a magyar igazgatási rendszer folyamatosságának megtartásához. A fogott bírák intézményének és a három város együttműködésében betöltött szerepének jobb megismerése érdekében célszerű néhány sajátosságát részletesebben megismertetni. Ehhez a Kecskeméten fennmaradt írott anyag nyújt megbízható alapot. 1656 és 1665 közötti tíz esztendőben végzett tevékenységének áttekintése révén az intézmény néhány fontos sajátosságát térképezhetjük fel. A feljegyzéseket a múlt század elején másolták ki az egykori - a háború során eltűnt - jegyzőkönyvekből. Tehát nem a teljes anyag, hanem csak a kimásoló számára leginkább érdekesnek tűnő esetek állnak rendelkezésünkre. Számuk alapján azonban így is alkalmasak alaposabb elemzésre. A kimásoló a testület tízévi munkája során hozott 27 ítélkezését mentette meg. Az egyes évekből erősen eltérő jegyzőkönyvi anyag áll össze. Négy évből csak 1-1, egy-egy évből 2, illetve 3, két újabb évből 4 és ugyancsak két évből 5 ülés fontosabb adatait ismerjük. Tehát - a rendelkezésünkre álló írott emlékek alapján - úgy tűnik, hogy az évenkénti összejövetelek száma erősen eltérő lehetett, és minden bizonnyal a felmerült ügyek arányában került sor a tárgyalásokra. Az egyes üléseken hozott döntések száma is erősen változó volt: 12 esetben csak egy-egy téma, 6 esetben két ügy, 2 esetben három ügy, 5 esetben négy, és további 2 esetben öt ügy került a testület elé. Elképzelhető, hogy - miként Schwáb Mária feltételezi - korábban valóban a vásárokhoz kötődött a munkájuk, de ebben az évtizedben ez már nem volt jellemző. Kecskeméten ugyanis évszázadok óta évenként csak három vásárt tartottak, de e tíz év alatt, február kivételével minden hónapra esett „fogott bírák" összejövetele. A 27 esetből pedig valójában csak kettő egyezett (Lőrinc-, illetve Katalin- napi) vásár hetével. Célszerű azt is áttekinteni, mely településekről hívtak, „fogtak" bírákat, illetve a tíz év alatt hány személy kapcsolódott be az intézmény munkájába. 16 Tringli István: 2001. 107. és 110. 67
