Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Parasztok és cívisek a hódoltság jogszolgáltatásában

fejlődése során kialakult bíróság volt, s most a török hódoltság első idejének kb. 50 éves megszakítása után csupán újra folytatta működését, ha a változott viszonyok következtében némileg átalakulva is, addig a fogott bíróság teljesen ennek a kornak köszönhette keletkezését. "12 Ezeket a megállapításait érthetően a korabeli szakirodalom alapján tette meg. A nagyon szűkösen ránk maradt kecskeméti források viszont azt jelzik, hogy a helybeli magyar közigazgatási és jogszolgáltatási intézmény működésén belül valójában nem volt fél évszázados pauza, és a török hódoltság első szakaszában sem szűnt meg a mezőváros főbírójának és tanácsának a jogszolgáltatással, bíráskodással kapcsolatos tevékenysége. Minden bizonnyal ugyanezt mondhatjuk el a másik két mezővárossal kapcsolatosan is.

Jól tudjuk, hogy Kecskeméten a kádi 1597-ig volt jelen, és ellátta többirányú feladatát. „A rabokat lopásért, orgazdaságért, háztörésért a Pest vármegyei vajda viteti el - a Subbasa által", miként ezt Hornyik János az egykori jegyzőkönyvek alapján megállapította. Halálesetek, gyilkosságok, súlyosabb verekedések során is hasonló módon jártak el, mivel ezek mindegyike komoly pénzbírságot vont magával, ezért felettük a török hatóság magának tartotta fenn az ítélkezést és a bírság beszedését. Viszont a legrégebbi jegyzőkönyv töredékeiből, 1591-től maradtak ránk részletek, amelyek segítségével bizonyítható, hogy a kisebb ügyekben a főbíró és a helyi tanács rutinszerűen, a korábbi hagyományoknak megfelelően hozott statútumokat, és ítélkezett a közösség tagjai és a rendeletek ellen vétők fölött. Tehát igazgatási és polgári ügyekben a mezővárosi tanács változatlanul egyedül volt illetékes. De nemcsak hasonló ügyeket tárgyalt a helyi tanács, hanem kisebb bűnügyekben is sorra döntést hozott. Ami pedig a legfontosabb: működése átmenetileg sem szűnt meg, legfeljebb hatásköre szűkült, mivel a török hivatali rendszer számára a súlyosabb büntetések komoly bevételi forrást jelentettek. Ezt az állítást adatok sorával igazolhatjuk. Az alábbi idézetek a rendelkezésünkre álló adatoknak csupán egy részét képezik. 1591-ből származó döntések: „Balogh Ferenchnel walo Tóth András Maradoth birságon, illyen dologért hogj a Ciaplarral ben lmokkal meg haborodoth: adót birsagoth fr. 6. Ebbeől megjön ky az Hwchet pensz palcia pensz szitil pensz is [a sarok el van szakadva] Vrak [törökök] es Waros szamara." „A Bitangokat [jószágokat a bírák] maguk kezelik, s el-el adják, vagy járni a lakosoknak ki adják." „A város szénája közös erővel rakatik be, az engedetlenek és rakni nem menők sajtra büntettetnek."

1592-ből: „Dinnyés János 5 f. bírságot fizet azért, hogy futtatván kocsijával a vásár bírót elütötte, ebből ki ment a Hücset, és csincselát, maradott az urak és a város számára 3.f. 72 dénár." „Kürthy Miklós 6 f. bírságot fizet, azért mert Város Végzése ellen a Nyírben tartotta [nyáját] — tilalmas volt [ti. a legeltetés]." „Karai Buzgán Mihályon nyert Horváth János Kecskeméti törvénnyel f. 36. den. 50. megfogatta érette." „Házasság törésért bírság 16 forint hücst és csingalat 1 f. 24., maradt 14 f. 76 d." „Cseh András 3 forint bírságra büntettetik hogy kaszásoknak több napszámot adott, mint a Város végezte - limitáltak 20 pénzt, s Cseh András 24-et ígért."13

A lista távolról sem teljes, és a következő évekből tucatszámra lehet hasonló eseteket kigyűjteni. Bár nem mind szó szerinti idézet, de nyilvánvaló, hogy a tanács jogszolgáltatással kapcsolatos tevékenységeiről, ítélkezéseiről ránk maradtak feljegyzések. Bár kétségtelen, hogy a súlyosabb esetekben a kádinak következetesen át kellett engedni a kiszabott bírság összegének egy részét, de az is nyilvánvaló, hogy az ügy megítélése, a döntés meghozatala a mezőváros bíróságán történt, és a végrehajtás ugyancsak a magisztrátus feladata volt. Tehát joggal fogalmazhatjuk meg, hogy a hódoltság első szakaszából ránk maradt feljegyzések sora bizonyítja, hogy a kádinak a városban való tartózkodása idején is változatlanul viszonylag széles körben ítélkezhetett a főbíró, illetve vele együtt a tanács.

12 Schwáb Mária: 1939. 26.

13 Iványosi-Szabó Tibor: 1996. 26-34. Azokat az ítéleteket érthetően mellőztük, melyek a kádi közreműködésével születtek.

65