Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Bíró-Balogh Tamás: Radnótitól Bakáig
kiadását, amit Mérimée egy párizsi asszonynak dedikált - hogyan került oda? nem tudom; mindenesetre böngészgettem, amikor valaki a vállamra tette a kezét s mondta, mondta a fiilembe a versem, megfordultam: Vas István volt. Nem mondok sokat, ha azt írom: egyetlen pillanatban őrülten megszerettem." Aztán nem sokkal később „a Kossuth Lajos utcán szembejött egy asszony, Pista rám mutatott és azt mondta neki: ez a Fehér virág, erre az asszony is elmondta a verset. Szántó Piroska volt - neki is a nyakába borultam, mint később, válságos pillanataimban, amiből volt elég, s tűrte, mint pofont a nazarénus. "2 Kormos szerint ekkor Vas azt is mondta, hogy „ő egész életében ilyen verset szeretett volna írni". A vers kitüntetett szerepére, amit Kormos Vas Istvánnak tulajdonított, korántsem öncélú mitizálás, évtizedekkel később Vas is megerősítette. Egy Albert Zsuzsával Kormosról szóló beszélgetésben mondta: „Én a Válasz utolsó számában olvastam Kormos Fehér virág című versét, történetesen az én prózám alatt, mellett volt. [...] Tény az, hogy Kormosnak első találkozásunkkor elmondtam a Fehér virágot, amelyiket nagyon szerettem. Ma is az én antológiámban, ami a fejemben van, a legeslegszebb versek közé tartozik, [...] ezzel indult barátságunk. "3 (Albert) Kormos verse a Válasz utolsó, 1949. május-júniusi számában jelent meg.4 Kormos is, a kortársak is, a szakirodalom és az olvasók is egyik legszebb, legfontosabb költeményének tartják. A megjelenés helye azonban súlyos következményekkel jár. Kormos így vallott erről: ennek a versnek köszönheti „kitiltását" is az irodalomból, „sokakkal együttes jégtáblára kirakásomat, pusztán azért, mert a Válasz ban jelent meg. A nyavalyahozó években is büszke voltam rá - nem is annyira a versre, hanem a megjelenés helyére!"5 Kormos legközelebb csak 1955-ben publikálhatott. Azonban a Fehér virág 1949-ben, a Válasz utolsó számában még nem Radnóti-vers volt. Sőt: Kormos azt egy másik költőnek, Sárközi Györgynek ajánlotta: „S. Gy. emlékének", olvasható a vers fölött. Kormos közeli barátja, Fodor András, aki éppen jelen volt a Válasz Szerb utcai szerkesztőségében a kézirat leadásánál, leírja: Kormos „hozta a Fehér virág című nevezetes vers kéziratát, mely az akkor készülő utolsó számba került bele. Tanúsíthatom, hogy a Sárközi Györgynek szóló monogramos ajánlás nem az özvegy félrehallása folytán került a cím alá. Az »angyali zene« szókapcsolata különben is természetszerűen idézte Sárközit. "b Azaz Fodor András szerint nemcsak a megjelenés helye indokolta, hogy a fiatal költő - Kormos a 26. évében járt ekkor - éppen a Válasz szerkesztője meghalt férje emlékének ajánlotta a verset, nemcsak Sárközi Mártának akarta ilyeténképp is tiszteletét kifejezni, hanem magában a versben is Sárközire utaló motívumok vannak. Ugyanakkor Kormos monográfusa, Vasy Géza szerint nagyon valószínű, hogy mégis a Sárközi Márta iránt való „tisztelet és szeretet jeléül kapta az első közlésnél a dedikációt a vers"7 Amikor Vas István 1949-ben, a vers megjelenése után pár nappal elszavalta azt Kormosnak, még tudnia kellett - hiszen friss olvasmányélménye volt -, hogy a Fehér virág ajánlása Sárközi György emlékének szól. Amikor azonban a Radnótitól kapott Verlaine- kötetet adta Kormosnak, már mint Radnótiról szóló versre hivatkozik indoklásában. 2 Uo. 3 Szegény Yorick (Kormos István). In: Legendás irodalom. Szerk.: Albert Zsuzsa Bp., 1994. 141-167. (A továbbiakban: Albert Zsuzsa.) 4 Kormos István: Fehér virág. Válasz, 1949. máj.-jún. 5-6. sz. 383. 5 Kormos István: A vasmozsár törője alatt. 6 Fodor András: Kormos István bolyongásai. In: Uő: Szülöttem fold. Bp., 1990. 296-308. 7 Vasy Géza: Kormos István. Bp., 2002. 285. 73
