Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Lipa Tímea: Az Ady-szeminárium
válságai között Adyban még mindig él az a hit, mely Ady prófétaságával oly elválhatatlan kapcsolatban van, a mély hit az emberi fajban, és ezt fejezi ki az Intés az őrzőkhöz, egyik legszebb verse. Ezt a hitet fejezi ki az Ember az embertelenségben, melyet a háború embertelenségei között élt. "49 Babits 1920-as tanulmányában kritizálja Földessy elméletét, ezzel pedig az irodalomelméleti előadásokon képviselt álláspontját ismétli meg. Földessy-kritikájában az irodalomelméleti előadásokon képviselt álláspontját ismétli meg. Babits az előadásokban képviselt genetikus kritikai módszert hiányolja Földessynél, és úgy véli: „Teljesen rájött volna az igazságra, ha a genetikus módszert alkalmazta volna s nem elégedett volna meg annyival, hogy Ady egyszer, véletlenül, »alighanem csak költői sugallatra« feltalált egy egész új verselést. "50 1920-as tanulmányában Babits Dantéval állítja párhuzamba Adyt a szimbolizmus tekintetében. Ahogy arra fentebb utaltam, Dante párhuzama már megjelenik április 12-i óráján is, habár ott a költemények szerkezetének felépítése a párhuzam alapja.51 Mint korábban tárgyaltuk, Szabó Lőrinc jegyzetében hangsúlyos szerepet kap Ady és a külső élet viszonya. Ez a koncepció jelenik meg Ady-tanulmányában is52, de már irodalomelméleti előadásaiban is több ízben beszél a külső élet költészetben betöltött szerepéről. Ezek az alkalmak időben az Ady-óra utána következnek, május 12-én és május 14-én.53 Tágabb összefüggésben akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy az előadásokban dolgozta ki komplexen irodalomelméletét, a későbbiekben, így például az Ady-tanulmányban már csak jelzésszerűen, utalásszerűén említi meg a tárgyalandó témájához kapcsolódó irodalomelméleti vonatkozásokat. 49 Uo., 93-94. 50 Babits Mihály, Ady tanulmány, Nyugat, 1920., 3M. szám, 125. 51 „De legtöbbnyire sokkal mélyebb okai vannak az Ady »homályosságának«. Nincs a világirodalomban költő, aki következetesebben, mélyebben, lényegesebben szimbolista volna. Talán az egy Dantét kivéve. Azért mondom, meggondoltan, Dantét, mert Adynál is, mint Dantéban, az egész világ szimbólumok óriási láncolata, szimbólumoké, melyek szigorú egymásba-illeszkedésükkel, szinte a valósággal egyértékű szövetet alkotnak. Hogy Ady éppúgy benn él ezekben a szimbólumaiban, mint Dante az övéiben, azt legjobban mutatja, hogy nem ejti el őket, vissza-visszatér hozzájuk, nő, gazdagodik, de ugyanaz marad benne ez a szimbólumvilág, elfelejtettnek hitt szimbólumok merülnek föl évek után újra [...]" Babits Mihály, Ady tanulmány, Nyugat, 1920, 3-4, szám, 130. 52 „Ez a magyarázata, hogy ebben a leglíraibb költőben, akinek minden hangja életéből fakadt: mégis hiába keresnénk külső életrajzot, amilyent pl. Petőfi versei megadnak." Babits Mihály, Ady tanulmány, Nyugat, 1920., 3-4.szám, 10. 53 Babits Mihály 1919. május 12-i előadásából: „A nagy megújhodás, amely Adyval kezdődött a közelmúltban, egy olyan korban történt, amikor semmiféle politikai változás nem volt, politikailag nyugalmas, sőt tespedt korban. Tehát a miliőnek az a változása, amit politikai változásnak nevezünk, s amely kollektív élmény, nem hozza létre feltétlenül az irodalmi változást. Hát mi ennek az oka? Hogy lehet az, hogy az élmény magában nem változtatja az irodalmat? Hát az irodalom nem expressziója az élményéknek, s nem kell az új élményeknek jelentkezni az irodalomban is? Az irodalom igenis expressziója [az] élményeknek, de valami sokkal mélyebb élménynek, életnek, mint amilyen a külső élet, nem amilyen élményeket a külső élet tud adni. A külső élmények, az, hogy milyen eseményeken megyek át, milyen embereket ismerek meg, képekkel töltik be a telkemet, ezek a képek [olyanok] volnának az írói lélekben, mint a színek a művész palettáján, raktáron levő eszközök, amelyeket felhasználhatok a közlésre. De a közlés nem abban áll, hogy a színeket felrakom, nem a színeket akarom közölni, a színek eszközök, mást akartam kifejezni, valami bennem megérett és kialakult, az én egyéniségemnek mélyéből jött dolgot, talán a világnézetem mélyéből jött dolgot, amelynek kialakításában lehet, hogy élményeim eszközök voltak, a kifejezésben mindenesetre eszközök lesznek." Babits Mihály, Egyetemi előadások 1919, Szabó Lőrinc gyorsírásos lejegyzését megfejtette, a korábbi megfejtéseket átdolgozta és sajtó alá rendezte Lipa Tímea, Ráció Kiadó, Budapest, 2014, 143. 70
