Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Lipa Tímea: Az Ady-szeminárium
Jaulusz-kivonat: Jaulusz nem jelzi a dátumokat, így nem ismert, hány szemináriumi órát foglal magába a kivonat. A fentiek tükrében: kb. 2 óra anyagot ölelhet fel. Szabó Lőrinc jegyzetének tematikája megszakad Ady egységes költészetének tárgyalásakor. Jaulusz kivonata pedig ezzel a tematikával kezdődik, vagyis - ahogy arra a fentiekben utaltam - valószínűsíthető az egymásutániság, s így az, hogy a kivonat a harmadik és a negyedik órát öleli fel. A körülbelül tíz mondatnyi szövegterjedelem tartalmi hasonlóságának oka Babits előadásmódjában keresendő, akinek szokása volt az óra elején az elmúlt alkalom legfőbb mondanivalóját két-három bekezdésnyi terjedelemben összefoglalni. A kivonat első bekezdésének utalása szintén bizonyítja a jegyzetek sorrendjét: „Ady for- radalmisága a faj mélyeiből felhozott dac. Láttuk, hogy ő mennyire a faj gyermeke, hogy ragaszkodik faja gyökereihez. Láttuk, hogy mennyi mélység van benne, láttuk, hogy a magyar környezetéhez belső rokonsággal tapad." Jaulusz kivonata szorosan követi Babits 1909-es Ady-analízisének37 szövegét. Babits vélhetően ezt vette szemináriumi órájának alapjául. Babits Ady-analízisének nyitógondolata szerint Ady tehetsége magyar tehetség, amelyet a magyar minták érleltek, de amelyet Ady ki akart irtani magából. Mintegy dacból. S itt akarta hagyni a magyar hont, hogy Nyugatra menjen. Jaulusz kivonata is ezzel kezdődik, de a terjedelem tekintetében eltér: hosszabban, több magyarázó mondattal adja át ezt a gondolatát Babits. A Jaulusz-kivonat első fele az Ady-analízisre épül, néhol szó szerint követi, helyenként pedig kibővíti magyarázó mondatokkal. Ennek okát a funkcióváltásban látom, vagyis az 1909-es cikket egy másik közegnek szánta, a témában járatosabb olvasóközönségnek, míg 1919-ben a hallgatók több magyarázatot, kifejtést igényeltek. Továbbá az élőbeszéd formája is szerepet játszhat a terjedelem megnövekedésében. Példaként említhetjük a következő, az órájába beépített bekezdést: „És mi volt az az irodalom, mely ekkor Ady körül élt? Egy satnya, epigon irodalom, melynek utolsó, igazán nagy alakja, Arany János már 1882 óta halott, melynek elevenjei régi elavult ideológiáknak minden másra, külsőbb szabadságra való vágyás nélküli követői."38 Az „Elszakadni, mindenáron, Nyugatra!" mondatot hallgatóinak a következőképpen bővíti ki - szinte színészien belehelyezkedve Ady szerepébe - E/l. személyben, egymást követő mellékmondatokban: „Hátat fordítok nektek, kinézek a szabadba, kimegyek nyugatra innen, ez börtön nekem; szököm, elszakadok mindenáron. "39 Babits a dac jelenségét is részletesen tárgyalja, összeköti a művészettel, a nemzeti identitással is. így válik különösen fontossá Ady kapcsán: „A dac mindent kicsinek érez maga körül, magyar ugar, lelkek temetője minden. A dac testvére a büszkeség, a nagyravágy. És minden művésziélek érzése a másravágyás, valami újra. Ekkor teremnek azok a versek, melyek felháborítják a hazafit, megtagadnak minden magyarságot, kicsinylőleg beszélnek a magyarságról. "40 41 42 43 Ezután a kivonatnak egy terjedelmesebb szakasza tartalmi hasonlóságot mutat Babits későbbi, 1920-as nagy Ady-tanulmányával, ami viszont arra enged következtetni, hogy 37 Babits Mihály, Ady-analízis, Nyugat, 1909,10-11. szám, 18-25. 38 Ady szeminárium az egyetemen, Babits Adyról, Dokumentumgyűjtemény, vál. és szerk. Gál István, Magvető, Budapest, 1975, 84. 39 Uo. 40 Uo., 85. 41 Ady Endre, Anyám és én, Budapesti Napló, 1906. június 3., XI. évfolyam, 151. szám, 2. 42 Ady szeminárium az egyetemen, Babits Adyról, Dokumentumgyűjtemény, vál. és szerk. Gál István, Magvető, Budapest, 1975, 88. 43 Babits Mihály, Ady tanulmány, Nyugat, 1920, 3-4. szám, 132. 67
