Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Lipa Tímea: Az Ady-szeminárium
Babits később átdolgozta a szemináriumon elhangzottakat. Mint azt korábban írtuk, Babitsnak elküldték Jaulusz kivonatát, amit ő feltételezhetően később felhasznált. A következőkben bemutatok két példát, ami megvilágítja a két előfordulás közötti kapcsolatot. Az első példában azt látjuk, hogy az egy évvel későbbi tanulmányban ugyanazt a gondolatmenetet közli kibővítve a próféta képének beemelésével. Jaulusz-kivonat A kiválasztott ember rettenetes magányosságát éli, az Illés szekerén száll, jeges magasságokban, ahová senki sem követheti. Zord költő, egyedül kell lennie. Pacsirtának nézik, de nem az, ő sirály, pacsirta-álcás41 sirály.42 Ady-tanulmány De ebben az életben van valami zord jelentőség, valami sorsszerű Magasság. Kijelen- téses élet ez, mondom, szimbólum, a próféta eleve elrendeltségű élete; s érmék intenzív érzése avatja ennek az életnek lírikusát a „pacsirta-álcás sirállyá". Ady legmélyebben zord költő és egyáltalán nem „édesszavú lantos". Az Illés tüzes szekerén száguld ő, hűvös, magas szépségek felé s „bús ha- zátlanul". Próféta ő, mert rájött, hogy élete több mint egy esetleges tünemény, hogy életének, szavaiban, titkos nyelvvé kell jegecednie, melyet eleinte csak kevesen és nehezen érthetnek; próféta a meg-nem- értettség és egyedülség dacos gesztusával.43 A következő táblázatban is láthatjuk, hogy egyes szöveghelyeken szorosan követni fogja az 1919-es óráján elmondottakat Babits, amikor 1920-ban megírja Ady-tanulmányát. Jaulusz-kivonat Alázattal elfogadja rettenetes nagy sorsát, melyet az Isten mért rá, de probléma lesz neki ez a sors; maga a sors probléma lesz neki, az Isten a nagy véletlen, mely ily rettenetes magányosságot teremtett körülötte. A hazárd, a sors, melyben ő valami felsőt lát, mint a próféta a saját kedélyének magasságában, melyet belül, önmagában érez, s melyek a születésnek csodálatos véletleneiből fakadhattak, az isteni küldetést sejteti. A véletlen lesz a probléma, a sors. O írja meg azt a másik esszét, a Portus Hercules Monoeci-t, a költőnek a hazárdhoz, a véletlenhez való viszonyáról. S az ő bús „Adám hol vagy"-ára Felelnek hangos szívverések ... („Adám hol vagy?") Az Istennel társalkodik, mint Illés próféta. Ady-tanulmány Örök probléma neki a nagy Ismeretlen, aki mélyen sorsos életét kimérte; probléma maga a sors, a „sötét sorsok folyói", a ren- deltetéses „Véletlen Idő", mely a szerelmeket, életeket és halálokat tereli - véletlen vagy nem véletlen, alázattal elfogadja tőle magas, zord és egyedüli Illés-sorsát, maradéktalan kiélendő életét: engedelmeskedik neki, de közben folyton kérdezi, hogy ki ő? (L. a Portus Herculis Monoeci című tanulmányát is.)44 Míg végre megszólal az érthetetlen Isten, s „az ő bús »Adám hol vagy?«-ára Felelnek hangos szívverések". — A magasságban, ahol él [,] az Istennel társalkodik Illés.45 44 Babits Mihály, Ady-tanulmány, Nyugat, 1920., 3-4.szám, 132. 45 Uo. 68
