Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Lipa Tímea: Az Ady-szeminárium
Babits a szemináriumon új szemszögből kívánja láttatni Ady Endre költészetét, ezt a látásmódot szeretné megtanítani hallgatóinak. Miközben lerombolja a korábbi rendszereket, felépít egy teljes újat, amely mentén a hallgatók új módon viszonyulhatnak Ady költészetéhez. Babits koncepciójának középpontjában Ady költészetének újraolvasása áll. Azért ez a legfontosabb feladat számára, mert szerinte tévesen ítélik meg Ady munkáit, hogyha a szerelmi és a forradalmi költőt látják benne. Ehelyett azt kell meglátni, hogy „[...] az ő költészete, az ő egész lelke szent [,] és zord valami van benne, szelleme bármennyire benyújtotta gyermekkorát a lelkünk legmélyébe, karójával még mindig magasan, magasan áll fölöttünk. Valami zord és nagy és idegen. "17 Az új látásmód elsajátításához feltétlen szükséges Ady verseinek újraolvasása: „Nem fölösleges őt újra olvasni, olvasni vezetés miatt, olvasni kézen fogva, mint a gyerekek, akik kézen fogva járják be a rengeteget."18 Babits számára a következő alappillér Ady megítélésének megváltoztatásában annak a tévhitnek a lerombolása, miszerint a költő életrajzának ismerete fontos tényező a versek megítélésében: „[...] nem olyan fontos a külső élet, [...] ] [, az] adatok, amilyeneknek azok az első pillanatban látszhatnak. Nem! Egy pár adat [ismeretében] elég is, hogy tájékozódni tudjunk", mivel „Ady éppen nem az a költő, akiben a külső események váltak volna költészetté, ő nagyon mélyről vette egész költészetét, oly mélyről, amibe a külső események már oly kevés hatást tesznek. .." „Minden, ami benne feltűnik nekünk, az övé, tisztán, az övé, nem a környezetéből [való], ”19 Babits irodalomelméleti előadásában öt hét múlva tárgyalja ezt a problémát. A május 21-i irodalomelméleti előadásban az élmény fogalmának tárgyalásakor, Babits azt állítja, hogy az élmények nem befolyásolják a költő alkotásmódját, így Ady esetében sem meghatározó tényező az élmény.20 Adynál tehát Babits szerint nem a külső élet a mérvadó, hanem a saját bensője, a lelke, amely viszont mélyről jött lélek, mégpedig saját fajának a mélyéből feltörő lélek.21 Köteteken átívelő egységet lát Babits Ady verseiben, ahogy lelkének mélye is egységes eszmeiséget képviselt, úgy a megszületett versek, kötetek is egységet alkotnak: „közöttünk lefolyt élet, amely messziről hirtelen kettétöröttnek tűnhet fel: amiben teljes volt az ő élete [,] itt van, a könyvében [,] és ezek a könyvek egyetlen egy teljes életmű."22 Babits számára Ady költeményei egy egységes művet alkotnak, amelyben a kötetek ciklusokra tagozódnak, és majd minden kötet tartalmaz azonos tematikájú ciklust, így szerinte össze lehetne állítani egy magyarversek-ciklust vagy egy proletárforradalom-ciklust. Ez a tudatos életműszerkesztés kapcsolja össze Adyt Dantével: „Daniéban tűnhet fel [a] külső építkezés szimmetriájának az 17 Kéziratban. 18 Az idézet így folytatódik: „[...] Nem fölösleges tájékozódni [,] és mintegy csúcsot kap ahhoz a hatalmas templomhoz, mert soha nem volt költő [,] azt hiszem [,] a világirodalomban nem volt költő, akinek lírai műve olyan tömkelegét, olyan megdöbbentő gazdagságát és pazarságot és eltévesztő pazarságot tárna elénk." 19 Kéziratban. 20 „ Ugyanezt mondhatjuk Adyról, ki szintén önmagából fejleszti ki egész költészetét, és ennek logikus fejlődését le tudnánk írni életének ismerete nélkül, tisztán abból a logikából, amit egyéniségének magától értetődő fejlődése ad elénk. Nem az élmény, a nevelés, a külső körülmények által reá erőszakolt dolog teszi a költő költészetet azzá, ami, hanem az a valami, amit magával hozott, ami mozgatja, mely eleven szervezet, »növény«, mely egész életében nő." Babits Mihály, Egyetemi előadások 1919, Szabó Lőrinc gyorsírásos lejegyzését megfejtette, a korábbi megfejtéseket átdolgozta és sajtó alá rendezte Lipa Tímea, Ráció Kiadó, Budapest, 2014,178. 21 „Ez a lélek, amely mélyből nőtt lélek. Fajnak a mélyéből, a leikéből." 22 Kéziratban. 63
