Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Kabdebó Lóránt: A városi társaság

ezelőtt valaki megemlítette volna előtte, hogy előadást tart zsidó témában olyan konferencián, amelynek megnyitóját az egyetem rektora mellett Magyarország főrabbija és a pécsi megyés püspök együtt nyitja meg - azt hinné, álmodik, és várná, mikor riad fel szép álmából. Én felriadtam. Öntudatos zsidó újságíró kolléganőnknek a buszon, szemébe tekintve, meséltem családom történetét. Mire ő válaszolta: akkor már nem is becsüli annyira ténykedésemet, rendezésemet, hiszen én is érintett vagyok a történetben. És megkaptam a ráadást is. Tel Avivban. A Művészetek Házában magyar íróküldöttséget ünnepelnek. Ottani íróismerősünk, akinek magyarországi zsidó vallásos elmélkedéseket tartalmazó könyvét te segítetted megjelenéshez, nem is akárhol, a Csurka István által befolyásolt Forum Kiadónál, felállt, és nyilvánosan előadta, ő nem tartja Radnótit a holokauszt áldozatának. Hiszen kikeresztelke­dett. O keresztényként halt meg. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül. * X- * Avagy talán ezzel kezdhetném? Február végi langyos szellő. Mintha már a tavaszt jelezné előre. A Mátra erdő­mérnöke volt. Mátyás a keresztneve. Református család. A feleségnél voltunk, a Baromállás környékén a középosztály számára épült házukban. Még be sem fejezhették. Julika néni született református. Matyi bácsit elvitték munkaszol­gálatra. Értelmiségi csoportba került, a nyugati határ közelében mindnyájukat legépfegyverezték. Halálhírét a főtéri patikus fia hozta, ő megmenekült, az egyik tiszt beküldte valami gyógyszerért a városba. Nagyon jó ember volt, mindenki sajnálta a városban. Vigasztalni? Mintha Julika néni valami olyasmit mondott volna, hogy az új mezőgazdasági miniszter valahogy rokona neki. Nagy Imrére gondolt talán? Nagyon régen volt. A történelmünk összefonódott. Értelmetlen veszteségek mindegyik oldalon. Ez volt az életünk. * * * Az élet egy paradoxonéval is folytathatnám. Puky Árpád mellett nőtt fel titkárként az a Barna Sándor is, aki a front elvonultával Gyöngyös polgármestere lett. És maradt végig a koalíciós időkben. Az ő keserves feladata volt a gettózás idején a munkaszolgálatosok kiválasztása. Tudhatott valamit, ami alapján igyekezett minél több embert a munkaszolgálatba menekíteni. Akkor szidták, hajcsárnak tartották, akik utóbb hálával gondoltak mentőakciójára. Mert szerencsére nem mindenki járt úgy, mint szegény Matyi bácsi csoportja. A munkaszolgálat inkább lehetett akkor a megmenekülés lehe­tősége. X- * X De folytatom a márciusi ünneppel. 40

Next

/
Thumbnails
Contents