Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kötter Tamás: Élet az ember után
tekintetekről. A szőke egyszerre csak Antónia mögé került, átfogta a derekát és a két lány a zenére - „I'm your slave", „I'm your slave", suttogta egy buja női hang — előbb lassan, aztán ahogy a dj vadabb és lüktetőbb ütemre váltott, egyre gyorsabban mozgatta a csípőjét. A szőke bal kezét továbbra is Antónia derekán nyugtatta, jobb keze azonban lassan végigkúszott a lány lapos, izmos hasán, fel egészen a melléig. Szorosan összesimulva mozogtak, mintha a hátulról történő behatolást imitálnák, amitől nekem rögtön merevedésem lett. Megkövültén bámultam őket, amikor Antónia hirtelen hívogatóan rám mosolygott. Úgy éreztem, hogy egy távoli, vágyott tartományba hív, ahol új, számomra ismeretlen kalandok várnak rám. Belemélyesztettem a tekintetem a nagy kék szempárba, de közben észleltem a két lány testének minden apró mozdulatát. „I'm your slave! I'm your slave", szinte zihálva ismételgette a női hang, s amikor a robotlámpák halvány UV-kék sugárnyalábjai végigfutottak a tömegen, elindultam Antónia felé. Nem tudom, hogy tettem meg az első lépést, valószínűleg ösztönösen. A következő pillanatban már ott álltam szorosan Antónia előtt. Még mindig ugyanaz a szám ment, de a zene mintha lassult volna, a női hang zihálása viszont felerősödött. Megpróbáltam felvenni a ritmust, és miközben mindkét kezemmel átfogtam Antónia nyakát, a csípőmet szorosan a medencecsontjához nyomtam. így mozogtunk, most már hárman. Amikor a zene egészen elhalkult, és a dj valami italakcióról kezdett el magyarázni, Antónia egy ellentmondást nem tűrő pillantást kíséretében gyöngéden lefejtette a kezem a nyakáról, majd a két ujját felmutatva jelezte, hogy hozzak nekik italt. Egy biccentéssel vettem tudomásul ennek a földre szállt istennőnek a parancsát, de képtelen voltam megmozdulni, tompa bénultság járta át az egész testem. A szőke unott pillantást vetett rám Antónia válla felett. „I'm your slave!", I'm your slave", ismételgette a női hang, miközben kéjesen fel-felnyögött.- Mit nézel? - kérdezte undok arccal a szőke.- Tessék? - kérdeztem vissza, szinte automatikusan.- Mit né-zel? - ismételte meg a kérdést, mintha egy gyerekhez beszélne. Úgy éreztem, hogy egy kalapáccsal agyon tudnám verni.- Semmit - feleltem, s miközben némiképp engedett a bénultságom, segélykérőén Antóniára néztem.- Menj már! Menj! Menj! Siess! - mondta nevetve Antónia, és még egy pajkos sürgető mozdulatot is tett a kezével. Visszatámolyogtam a pulthoz, a farkam, amely az előbb majd szétrepesztette a farmerom sliccét, már lelohadt, akárcsak a reményeim. Kiderült, hogy a dj előbb egy whisky-akcióról üvöltözött; vettem két pohárral, és odavittem a tánctér szélén beszélgető lányoknak.- Köszike - vette el az italát Antónia, és közben felnevetett. A szőke meg sem szólalt. így álltunk szótlanul, kis kört alkotva a táncolok közt, én hülyén nevetgéltem, a lányok időnként óvatosan beleittak a whiskyjükbe. Közben már egy másik szám szólt, valami rap, amelybe időnként dallamos betéteket kevert az 18
